Orosz ezredvég [antikvár]

Gondolta-e volna bárki 1985-ben, amikor az SZKP Politikai Bizottsága a szovjetpolitikai értelemben vett fiatal Mihail Gorbacsovot választotta a párt főtitkárává, hogy 6 év alatt ilyen mértékű változások következnek be a világ egyik szuperhatalmában? Aligha. Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tartottuk volna valamennyien azt, ami ma valóság: a Szovjetunió úgy de facto, mint de jure napjainkra megszűnt létezni. A történelmi együttlét során kialakult, elsősorban gazdasági unió, majd egy laza államközösség, a Független Államok Közösségének (Szodruzsesztvo Nyezaviszimih Goszudarsztv) a megalakulását. A folyamat indítója,a történelemben magának tetteivel előkelő helyet kivívó Gorbacsov pedig eltűnt a politika süllyesztőjében.Az ezredforduló felé sodródó hatalmas ország átalakulásában - az úgynevezett peresztrojkában, amely nem volt más, mint a hatalmat birtokló elit részéről a totalitáriánus társadalom újabb meggyengülésére adott válasz - a kezdeményező és a folyamatot elindító, Gorbacsov körül tömörülő reformerek történelmi érdeme mellett meghatározó szerepet játszottak az alulról építkező, öntevékeny társadalmi mozgalmak, a demokratizálódás motorjai. A pozitív előjelű változások nyomán lélegzetvételhez jutott társadalom mindinkább magához tért a több évtizedes, kényszerű tétlenségéből, s a nem formális mozgalmak demokratikus áradatában mindinkább politizálódott. E független társulások, mérhetetlenül hasznos szerepet játszva az új "olvadás" első éveiben, idővel törvényszerűen jutottak el a pártosodás kikerülhetetlen lépcsőihez, megvetve egy eljövendő plurális politikai berendezkedés alapjait.Ez a könyv arra vállalkozik, hogy bemutassa a gorbacsovi korszakban létrejövő öntevékeny mozgalmak sokaságát. Több évi kutatómunkám eredményeként megkísérlem az 1986-től sokasodó informális szervezetek csoportosítását, politikai és gazdasági koncepciók felvázolását. Megpróbálok választ adni azokra a kérdésekre, hogy ezek a szervezetek mennyiben opponálták a hatalmon levő kommunista pártot, elképzeléseik találkoztak-e a társadalom valós igényeivel, s melyek lehetnek azok az erők, amelyek a kommunista párt bukása után hosszabb távon kitölthetik a keletkező hatalmi vákuumot.