A család és ifjúság a háborúban [antikvár]

GLATTFELDER GYULA. Utolsó nyilvános szereplése köztünk volt, a mi szolgálatunkra adta magát még akkor is, amikor már fenyegetően jelentkezett nála a halálos betegség. Haláláig hű maradt ahhoz a szeretethez és megértéshez, amellyel kísérte a magyar papság áldozatos munkáját. 1933. óta ő vezette az évről-évre ismétlődő lelkipásztori konferenciákat. Még az idén is, amikor már meg megtört, orgonaszóra emlékeztető hangjának szárnyalása és félelemmel figyeltük az iszonyú viadalt szelleme és betegsége között. Most is, mint azelőtt, végtelen türelemmel ülte végig a hosszú tárgyalásokat és hozzászólásokat. Most is örvendezett, hogy ügyes új eladókat láthatott előlépni az ismeretlen és eléggé nem honorált papi munka területéről. Most sem volt fukar az el ismerésben azokkal szemben, akik ténykedésükvagy gondolataik révén már országos tekintélyt jelentenek. A konferencia legfőbb értéke mindig ő maga volt. Ahogy az elnöki székből megnyilatkozott, azt éreztük, hogy óriási szellemi fölény, széles tudás és rendkívüli gondolkodás tűzijátékát szemléljük.