A nőkérdés [antikvár]

A világháború nagy kihatásai között nem a legjelentéktelenebb az a mozgalom, melyet a nőkérdés nevével szoktunk megjelölni. Ez a kérdés, mely nem régen még alig talált komoly érdeklődésre s csak kevesek lelkében élt mint távoli idők tompa zenéje, ma már életkérdéssé vált s azt mondhatnám, a közvetlen jövő legsúlyosabb problémájává lett. A társadalom nagy organizmusa tarka képpé színesült, az iskolában, a póstán, a hivatalban, a gyárakban és műhelyekben s amerre a szem állát, nagy összevisszaságban ott látod a férfi mellett a nőt. Szokatlan látvány ez a régi szemnek, de szokatlan a modern embernek is. A régi női eszményt, az évezredek felmagasztalt és megszentelt hitvesi, anyai, háziasszonyi ideálját ugyancsak elváltoztatni készül az idők járása, mikor a nőt kilépteti az élet küzdelmes porondjára, hogy ezentúl nemcsak az elrejtett családi életben , hanem az egész vonalon dolgozzon a kultura kiépítésén. Ez a mozgalom nem feltünési vágyból és merő gazdasági érdekből eredt, hanem része van e mozgalomban annak a láthatatlan erőnek is, mely a történelmet mozgatja s mely az isteni gondviselés egy ténye gyanánt a női nemet is a kulturtörekvések hordozójává akarja tenni s ezáltal a tökéletlen világot új értékek által tökéletesíteni.