A magyarság lelki egysége [antikvár]

Részlet: Midőn a magyarság lelki egységéről szólok, a magyarságon nem az élettani értelemben vett fajt gondolom. Ezt nem is tehetem, hiszen mi történelemelőtti idők óta fajilag kevert nép vagyunk. Mielőtt a történelem küzdőterére önállóan fölléptünk, oly változatosnak kellett sorsunknak lennie, s annyira nem voltunk még zárt egység, hogy vándor pásztornép létünkre a környező népekkel a kölcsönös felszívódást el sem kerülhettük; a számban és szervezettségben erősebb támadónak önkénye, népi hatása elől ki sem térhettünk. A magyarságon azt a történetileg kialakult nép közösséget értem, mely a magyar nemzeti öntudatra egykoron ráébredt; - nem akarva tovább passzív játékszere lenni a külső hatásoknak - ettől az öntudattól kijelölt hivatást életre-halálra vállalta.