Nemzeti identitás Erdélyben - szociológiai olvasatban [antikvár]

ELŐSZÓAz 1990-es évek elsö felében úgy tűnt, Romániában az erdélyi magyar-román viszony lesz a demokrácia szakítópróbája. Ebben az időszakban mind politikai, mind pedig társadalmi téren a román-magyar viszony feszültségekkel terhes volt. Ezeknek a feszültségeknek egyik fő okát abban láttam, hogy a nemzeti ideológiákat reprodukáló politikai diskurzusok ugyanazt az eseményt másképp reprezentálják a magyarok, illetve a románok számára. Úgy találtam, hogy az erdélyi magyarok és románok nemzeti identitását érdemes részleteiben, társadalmi rétegenként megvizsgálni a szociológiai megismerés módszerével, úgy, ahogyan ezek az identitások a valóságban megnyilvánulnak. Továbbá az is nyilvánvalóvá vált, hogy más társadalmi problémák kutatásához, mint a társadalmi mobilitás és esélyegyenlőségek, vagy a népességszám alakulása, a nemzeti ideológia társadalmi működésének mechanizmusai, tehát a nemzeti identitásminták megismerése elengedhetetlen. Romániában ezeket a kérdéseket évtizedeken keresztül tudományos igénnyel nem kutatták. A kézirat lényegi lezárásakor, 2003-ban úgy értékelhetjük, hogy a román-magyar viszony Erdélyben jelentős mértékben non-nalizálódott, de továbbra is maradt elég etnikai feszültségforrás ahhoz, hogy ne tekinthessük ezt a kutatási témát a múlténak. Ezen feszültségforrások egy része pedig éppen a nemzeti ideológiákban gyökerezik, remélem, a könyv végigolvasásával meggyőződhetnek erről.A nemzeti identitás nagy léptékű empirikus kutatására Erdély-szinten 1997-től nyílt először lehetőség, amikor a budapesti ELTE Szociológia Intézetének Kisebbségszociológiai Tanszéke és a kolozsvári Babe^-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének kapcsolatfelvétele az úgynevezett Kárpát-kutatás" keretében a szakma legjobbjaival való együttműködésre nyújtott alkalmat. Közéjük tartoznak konzulenseim, Csepeli György, Örkény Antal és Traian Rotariu tanszékvezetők, akiknek ezúton mondok köszönetet, amiért doktori tanulmányaim idején minden szükséges szakmai segítséget megadtak, amely nékül nem készülhetett volna el e könyv.Külön köszönet illeti Horváth István kollégámat, aki bevezetett az etnikumközi kapcsolatok kutatásának elméletébe és módszertanába, és elindított e téma kutatásának útján. Bindorffer Györgyinek és Szarka Lászlónak köszönöm azokat a szakmai észrevételeket és kritikákat, amelyekkel a mű véglegesítéséhez hozzájárultak.Végül köszönettel tartozom a BBTE Szociológia Tanszék magyar tagozata munkaközösségének, Magyari Tivadar tagozatvezetőnek, a Max Weber Szakkollégium régi és új tagjainak, nem kevésbé szüleimnek, húgomnak és barátaimnak, akik mindvégig mellettem álltak, szakmai vagy lelki segítséget nyújtottak a munkámban.