A lengyel paraszt Európában és Amerikában 4. [antikvár]

E mű első kötetében megvizsgáltuk a lengyel paraszt tradicionális elsődlegescsoport-szerveződését, ahogyan a messzi századokból a mai nemzedékre hagyományozódott. Megállapítottuk, hogy ez a szerveződés az elmúlt ötven év során gyors ütemben változott meg, s valószínű, hogy ma már egyetlen paraszti közösségben sem találhatnánk meg vegytiszta formájában; mindenütt új típusokkal keveredik. A hatodik kötetben egy olyan egyén írja le életét, aki nem találja helyét ebben az átalakuló környezetben, mert alapvető attitűdjei teljes mértékben a régi típusú társadalomszerveződésnek felelnek meg, jóllehet társadalmi helyzete révén már nem tartozik oda, és minden útmutatás nélkül kerül olyan új körülmények közé, amelyekhez mindig csak részlegesen és tökéletlenül tud alkalmazkodni. A következőkben megpróbáljuk részleteiben meghatározni a társadalomszerveződésnek azon új típusait, amelyek a régieket váltják föl, és szemügyre vesszük magának a változásnak a folyamatát. Bár vizsgálódásunk csak a lengyel parasztra szorítkozik, azért igyekszünk olyan következtetésekhez jutni, amelyek hipotetikusan általános szociológiai törvényszerűségekként szolgálhatnak, és más társadalmakkal való összehasonlításban igazolódhatnak. Az a jellegzetes fejlődési vonal ugyanis, amely az elsődleges csoport felől vezet a racionális együttműködésen alapuló társadalomszerveződéshez, elég általános. Az elsődleges csoport nem csak a primitív társadalmakban és az európai parasztok között található meg; nem a múlt csökevénye, hanem spontán módon kialakuló intézmény, amely minden társadalomban, minden társadalmi osztályban, a kulturális fejlődés bármely fokán megtalálható. Az elsődleges csoport hol jobban, hol kevésbé elszigetelődik a komplexebb és racionálisabb társadalmi rendszerektől, tagjainak érdekeit ritkán vagy egyáltalán nem teszi teljes mértékben magáévá, ám az emberiség túlnyomó többsége számára mégis ez a társadalmi élet legfontosabb formája.