Átélt történelem [antikvár]

Az utolsó órában Előszó Tisztelt Olvasó! Egy hiánypótló könyvet kínálunk olvasásra, amely azt tűzte ki célul, hogy körüljárja, foltérképezze azt az etnikai „földrengést", amely 1947 - 1948 között bolygatta föl a Hegyhát Gyönk térségének korábban olyan békés világát, a magyar lakosság és a német nemzetiségűek évszázados gyümölcsöző együttélését a Szent István-i intelmek szellemében: „Az egynyelvű és egyszólású ország gyenge és esendő " Azokról a kis emberekről szól e könyv, akik e nehéz idő tanúiként még itt élnek közöttünk. Az általuk fölidézett történetek, azt sugallják, hogy a dolgok lényege a mindennapokban, a részletekben lelhető föl. Mementó és erkölcsi jóvátétel annak az idős nemzedéknek, amelyik végigszenvedte a gyötrelmes, fájdalmas napokat, hónapokat, éveket. Eletük, magatartásuk, helytállásuk példaértékű üzenet az iQabb korosztálynak, hogy az évtizedekig agyonhallgatott idők eseményeiből, történéseiből megfelelő ítéletekhez és következtetésekhez jussanak. Sok-sok miértre válaszol a team-munkában készült kiadvány. Azok válaszolnak itt, akik társtalanul, árván, kitaszítottan, éhezőn is őrizték az ősi fészket, és visszaemlékezéseikben is védőn bomlnak rá mindörökre. Emlékidézésünk célja nem a lázítás; nem a sebek újrafeltépése, sokkal inkább békíteni, gyógyítani akamnk. Amikor elolvastam a riportokban, interjúkban megbúvó egy-egy történetet, bizony gyakran megállt körülöttem az idő; megállt a mellemben valami, valami, ami szíven ütött, s fogva tart, nem enged el. Tragikus, ugyanakkor csodálatos szavak, mondattöredékek hangzanak el, mert lehet-e érzékeüenül elmenni amellett, hogy egy német család mint ad egy liter tejet a székely kisgyermeknek, mikor ők is nélkülöznek; s Anna Frank naplója sír föl, amikor