"Hova tűnt a sok virág..." [antikvár]

HOVA TŰNT A SOK VIRÁG "BEVEZETŐ HELYETTA harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.József Attila: A DunánálA VESZTESÉGLISTÁKRÓLAz eddig publikált magyar nyelvű szakirodalom és az orosz nyelven kiadott levéltári dokumentum-gyűjtemények szerint1 a második világháborút követően mintegy 600-800 ezer magyar hadifogoly és internált civil járta meg a szovjetunióbeli kényszermunkatáborokat (egyes kutatók adatai szerint az internált civileké pedig meghaladta a 200 000 főt). Közülük sok ezren sohasem tértek haza. A hadifogoly-problematikának is jelentős irodalma van. A téma jelesebb magyarországi kutatói Stark Tamás2, Varga Éva Mária3, Bognár Zalán4 egymástól eltérő adatokat közölnek a Szovjetunióba kiszállított és hazatért magyar hadifoglyokról, a lágerekben elpusztultakról, illetve a civil áldozatokról. A II. világháború után létrejött Hadifogolyok és Internáltak Igazgatósága (UPVI) tábor-rendszeréhez tartozó lágerrészlegekben a rabok fakitermelésen, fűrésztelepeken, építkezéseken (lakóházak, vasút, közút, földgáz- és kőolajvezeték, vízerőmű, hőerőmű), vasércbányákban, kohóüzemekben, vasöntödékben, gépgyárakban, tőzegkitermelésen stb. dolgoztak. A kimerítő munka, a rossz ellátás, a különböző betegségek, a fagyhalál, a reménytelenség és a kétségbeesés következtében sokan elpusztultak.Az oroszországi Vojennije Memoriali Társaság5 66 ezer hadifogoly és internált civil feldolgozott adataival rendelkezik, ezeket átadták a velük együttműködő Honvédelmi Minisztérium Hadisírgondozó Irodájának6 is. A dr. Bús János, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárának igazgatója által7