A szociológia története 1917-1945 között (Szöveggyűjtemény) [antikvár]

V. I. LENOÍ: A „BALOLDALI" GYEREKESSÉGRÖL ÉS A KISPOLGÁRSÁGRÖL* A „baloldali kommunisták" kis csoportja „Kommunyiszt"! című folyóirata (1918. április 20, 1. sz.) ép „tézisei" kiadásával remekül alátámasztja mindazt, amit „a Szovjethataiom soron levő feladatairól" szóló brosúrámban mondottam. Nem is kívánhatnánk szemléltetőbb igazolást — a politikai irodalomban — arra, hogy a kispolgári lazaságnak az a védelme, amely néha a „baloldali" jelszavak mögött rejlik, mennyire naiv. A „baloldali kommunisták" okoskodásaira hasznos és szükséges kitérni, mert ezek jellemzőek az egész mostani helyzetre; ezek rendkívül világosan tisztázzák — negatív oldalról — ennek a helyzetnek „lényegét"; tanulságosak, mert a legjobbakkal van dolgunk azok közül, akik nem értették meg a helyzetet, akik mind ismereteik, mind hűségük tekiite-tében sokkal de sokkal magasabban állnak ugyanazon hiba tucatkáj^vi-selőinél, nevezetesen a baloldali eszereknél. I. Mint politikai — vagy mint politikai szerepre igényt tartó — egység, a „baloldali kommunisták" csoportja beterjesztette nekünk a „téziseit a jelen helyzetről". Régi jó marxista szokás ez, hogy összefüggően és egységbe foglalva kifejtjük nézeteink és taktikánk alapelveit. S ez a jó marxista szokás segített nekünk abban, hogy leleplezzük „balolda-liaink" hibáját, mert az érvelésnek — nem pedig a szavalásnak — már a kísérlete is feltárja érvelésük tarthatatlanságát. Mindenekelőtt az tűnik szembe, hogy ezekben a tézisekben bőségesen találunk hivatkozásokat, célozgatásokat és köntörfalazást azzal a régi kérdéssel kapcsolatban, hogy helyes volt-e a breszti béke megkötése. A „baloldaliak" nem merték nyíltan feltenni a kérdést, komikusan kapálóznak, egyik érvet a másikra halmozzák, előráncigálnak minden- *V. I. Lenin Művei, 27. köt. Bp. Szikra, 1952. 325—353. old.