Szociológiatörténeti szöveggyűjtemény [antikvár]

Részlet a könyvből:"Majdnem kizárólag a társadalomtudomány dinamikus részével fogunk foglalkozni; mégis úgy vélem, szükség van a társadalmi statika néhány fogalmának meghatározására, amelyek nélkül munkánk további része nem lenne érthető. A társadalmi lét feltételeit először az egyén, majd a család, végül pedig a társadalom vonatkozásában fogom értékelni. Ami az egyént illeti, nem kell bizonyítanunk az ember szociabilitását. Gall elmélete tudományosan meghatározta az emberi természet társadalmi tendenciáját. Lerombolta azokat a téves megállapításokat, amelyek meghatározó szerepet tulajdonítanak a szellemi meggondolásoknak az életvitelben és amelyek eltúlozzák a szükségletek befolyását a képességek kialakulására. Egy egyszerű meggondolás elegendő, hogy kimutassa annak a tannak a hamisságát, amely a társadalmi állapotot abból a haszonból származtatja, amit ki-ki szükségletei kielégítésére húz belőle. Valójában e hasznosság csak a társadalom hosszas fejlődése révén nyilvánulhatott meg. Jeleznem kell az emberi természet legfontosabb attribútumainak befolyását, amelyek sajátos jelleggel ruházták fel a társadalmat; olyan jelleggel, amit semmiféle fejlődés nem változtathat meg. A cselekvés folyamatossága minden tekintetben a siker nélkülözhetetlen feltétele. Mégis, az ember irtózik az egyformaságtól és csak akkor talál örömet a tevékenységben, ha az eléggé változatos. Mivel a szellemi képességek a legkevésbé energikusak, tevékenységük, ha csak kissé is hosszúra nyúlik, a legtöbb embernél elviselhetetlen fáradságot okoz. A dolgok sajnálatos egybeesése folytán az embernek arra a fajta tevékenységre van a legnagyobb szüksége, amelyre a legkevésbé alkalmas. Meg kell jegyeznünk ezt az ellentmondást, mint az első adalékot, amelyet a biológia nyújtott a szociológiának. A gondolkodó állapotot nem teremtheti meg és főleg nem tarthatja fenn más, mint valamely erőteljes heterogén impulzus, amelyet kevésbé magasztos, de energikusabb hajlamok keltenek. Az ember természete annál kiválóbb, minél magasztosabbak és minél jellemzőbbek fajtánkra e külső ingert okozó hajlamok, amelyek anatómiailag az agynak a homloktáj elülső és felső részeihez legközelebb helyezkednek el.