A teológiától a divatig [antikvár]

Részlet: BALÁZS EDIT A zsidó nő szerepváltozása az „Egyenlőség" tükrében a 20. század első felében „A nő igazi működési tere csak az otthona lehet." (Vázsonyi Vilmosné) „Ki a gazdag? Kérdezték állítólag rabbi Akivától, s ő azt felelte: akinek derék felesége van."A mondás rámutat arra, hogy a tradicionális zsidó közösségekben mind a mai napig a nők a családban tevékenykedhettek. Ott azonban nagy megbecsülés és tisztelet övezte őket: „A háztartás és a gyermekek dolgaiban a férfi kövesse a felesége tanácsát, hogy béke és összhang uralkodjék otthonában", vagy: „Bölcseink azt mondták, a férfi hízelegjen a feleségének, hogy megóvja a házi békét."1 Idézik, idézzük a Talmudot. Ennek a megbecsülésnek a következtében a nők hajlandók voltak a számukra kijelölt hagyományos vallási és társadalmi szerepek határain belül élni. A gyakorlatban ezek egész jól összekapcsolódtak. A nőket mentesítették bizonyos vallási kötelezettségek, például a zsinagógabeli imák alól, így jobban betölthették a zsidó társadalom által számukra kijelölt családi szerepet. Hátrányos helyzetben voltak a közösségi imaalkalmakkor, a vallási nevelésben, a vallási bíróságok előtt és a közösség vezetésében.2 A nőket nem számítják be a minjánba, nem szólítják a Tórához, nem lehet belőlük rabbi, kántor, Tóra-olvasó, előimádkozó , stb. A zsinagógában régóta jellemző a női rész elkülönítése. A stetlben a feleségnek gyakran kellett a család anyagi megélhetéséről is gondoskodnia, hogy a féljük a tanulmányainak szentelhesse magát. így erős személyisége és üzleti szelleme fejlődött ki. Az apa gyenge és háttérben marad, az anya uralkodó és mindenható. A lányait görcsösen férjhez akaija adni, a fiú pedig az anyai gondoskodás áldozata, ugyanakkor az anya teljes figyelmének a kizárólagos tárgya (Jiddise Mámé). Ezt a feladatkört a zsidó közösségek, sőt maguk a nők sem háttérbe szorításként élték meg. Olyannyira nem, hogy amikor a modern korban megjelentek más női szerepek, ezek a hagyományos zsidó közösségekben egyáltalán nem találtak utat. 1 Donin, Haym Halevy: Zsidónak lenni, Bp. 1991. 124-125.0. lásd még: Seltmann Lajos: A nő a Talmudban Bp. 1887. 2 Greenberg, Blo: Feminizmus: jó ez a zsidóknak? Múlt és Jövő, 1992./1. 28. o. Kivétel a modem reform-közösségek.