Bővebb ismertető
A migrációval foglalkozó hazai kutatók immár tizedik kötetét tartja kezében az Olvasó. A Nemzetközi Migrációs és Menekültügyi Kutatóközpont (korábban kutatócsoport az MTA Politikai Tudományok Intézetén belül) tevékenysége többnyire nem hivatásos, illetve "főállásban" nem migrációval foglalkozó hivatásos kutatók, szellemi vállalkozása. Az efféle vizsgálódásra ugyanis rendszeres támogatást - főleg hazai forrásokból - nehéz találni. A szerzők a lazán együttműködő, alkalmi kutatási társulásokban, tervezhető akadémiai finanszírozás nélkül sem boldogtalanok. Egy évtizede eddig még minden évben sikerült megteremteni - a "láthatatlan kollégium", a foghíjas jogállam, a "láthatatlan alkotmány" mintájára működő - a "virtuális" kutatóintézet által összefogott kutatói hálózat beszámolóinak hátterét.
Persze ez a kötet - akárcsak a kollégium és az alkotmány is - valóságos, mint ahogy nagyon is valóságosak azok a jelenségek, amelyekről a diskurzusok folynak. Az első két részben olyan írások, tanulmányok sorakoznak, amelyekben a szerzők az előítélet, a sztereotípia, az etnicitás, a projekció, a bűnbakképzés, az identitás (és ennek váltása vagy megsokszorozása, illetve az ezzel kapcsolatos "magánpolitikák"), továbbá a multikulturalitás absztrakt fogalmait dolgozzák fel a vándorok szemszögéből. A harmadik részben viszont - felkínálva a lehetőséget a "migrációs érzékenység", a döntés-előkészítés, illetve a döntések megalapozottságának megítélésére és a nézőpontok összevetésére - a hivatalos politikai szereplők diskurzusairól olvashatunk.