Munkásszociológiai tanulmányok [antikvár]

Hivatalos és nem hivatalos megbeszéléseken, villamoson és eszpresszókban, a legmagasabb fórumoktól a közvéleményt irányitó tömegkommunikációs hálózatig egyre gyakrabban hallhattuk az elmult évek során azt a hol aggályos, hol cinikus hangu megjegyzést, mely a magyar gazdasági élet legfőbb problémájának azt tartotta, hogy az emberek nem dolgoznak rendesen a munkahelyükön. "Az a csoda, hogy ott tartunk, ahol..." "Nyugaton próbálnál csak ilyen tempóban dolgozni". - Szinte általánossá vált ez a szemlélet különösen 1968 után, nem véletlenül párhuzamosan a munka intenzivebbé tételének hangoztatásával.Az 1973. év során inditott szociológiai kutatás során a fentieket látszólag leglátványosabban tükröző ágazatban, az épitőiparban s az itt dolgozó fiatal munkások vonatkozásában kezdtük vizsgálni - vajon valóban nem dolgoznak rendesen az épitőiparban dolgozó emberek? - ha nem dolgoznak rendesen, mik ennek az okai? Kik dolgoznak az épitőiparban? Miért küzdenek emberhiánnyal? Miért alacsony az épitőiparban dolgozó munkások presztizse, milyen az életmódja az itt dolgozó munkásoknak? Az életmód hogyan ha vissza munkavégzésükre? Képzettségük, vagy képzetlenségük, hogyan hat vissza a technikára? A technika, a szervezet mechanizmusa mennyire teszi lehetővé, hogy az ember azt formálja, s ez hogyan hat vissza az életmódra?