A muravidéki magyarság 1918-1941 [antikvár]

A szlovéniai Muravidék magyar közössége a Magyarországgal szomszédos hét országban élő magyar kisebbségek közül „a határon túli magyar" világon belül sohasem tartozott az elkényeztetettek közé. A két világháború közt, majd a második világháború után is a délszláv állam arra törekedett, hogy felgyorsítsa az asszimilációs folyamatokat, a határmenti helyzet pedig egészen a legutóbbi időkig elsősorban szintén kizárólag hátrányok forrása volt a magyar közösség számára. Az anyaország figyelme is - érthető okok miatt - sokkal inkább a nagy lélekszámú erdélyi, felvidéki, vajdasági magyar kisebbségekre irányult. Ilyen és hasonló történeti okok miatt hosszú évtizedeken keresztül peremhelyzetben élő „peremmagyarokként" éltek a muravidékiek. A trianoni határok meghúzásával, nagyhatalmi döntések nyomán kialakult magyar népcsoportok, így a muravidéki magyarok történetében a két világháború közötti korszak igazi kisebbségi hőskorszaknak számított. A történelmi kényszerhelyzet és a kisebbségi lét mindenki számára ismeretlen politikai, gazdasági és kulturális feltételei között egyszerre kellett feldolgozni az állami és nemzeti közösség felbomlásának következményeit, s nekilátni az önszervező munkának, amellyel az összetett délszláv állam keretei közt a Muravidék magyar többségű határmenti sávjában a helyi magyar közösségekből új, immár kisebbségi magyar közösséget lehetett kovácsolni. Meg kellett próbálni megmenteni a korábbi magyar közösségi intézményeket, s újakat kellett létrehozni a kisebbségi helyzet okozta hátrányok kiegyensúlyozására.