A nő az Ige mérlegén [antikvár]

MEGMÉRETTÉL... Abban az órában emberi kéznek ujjai tűnének fel Írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán... És ez az írás, amely feljegyeztetett: Mene, mene, tekel,ufarszin!... azaz megmérettél..." Nem arra a mérlegre gondolok, amelyik lépten-nyomon szemünkbe ötlik a pesti utcán, bár nem érdektelen megfigyelni a megbízhatatlanságnak" eme szobrait, valamint azokat sem, akik rá mernek" állani. Amikor a terebélyesedni kezdő divathölgy megáll és nagy óvatosan körülnéz s mikor meggyőződik, hogy nincs ismerős a láthatáron, sietve bedobja az obulust", hogy egy pillanat múlva ijedten szédüljön le róla s mire a nap folyamán vagy tíz mérleget megpróbált, hűségesen visszatérjen ahoz, amelyik a legkevesebbet mutatott és örvendjen, ha hijávai találtatott." Sokkal komolyabb dolog azonban a másik mérleg, amelyikre mindenkor reáállítja a maga asszonyainak és leányainak életét és nagyon szomorú, hogy a mai nő itt is gyakran hijávai találtatik."