A társadalmi osztály [antikvár]

Részlet: "Nicola Spedalieri, a jelentékeny szicíliai kánoni gondolkozó, abban az iratában, amelyet a francia forradalom eszméje ihletett, az osztály fogalmát egyszerű fikciónak bélyegezte. A gondolkozó embernek szüksége van bizonyos elvontságra, mondja, hogy a sokszerűséget egy nevezőre tudja hozni és normákat tudjon alkotni. Ilyen módon azonban a végtelenül sokrétű típus elvész szem elől. A lélektan és az élettan szempontjából ez a megjegyzés található. E két szempont szerint minden ember külön világ, személy és tudományos szemlélet számára tárgy. A társadalomtudomány és a nemzetgazdaság szempontjából azonban ez az út hamis. El kell vonni, össze kell fűzni, s ennél a munkánál az osztály fogalma nem nélkülözhető. Aki az osztály szót kiejti, tulajdonképen elválaszt, mint ahogy aki szolidaritásról beszél, az szociális ellentéteket feltételez. Ennél a műveletnél az elválasztás és az ellentét az elsődleges, az osztály és a szolidaritás a másodlagos, - ez a logika é a tapasztalat törvényeinek alapján a napnál világosabb. Ezek alapján felállítható a tétel, hogy az osztályok szembeállásának talaja az érdekek különbözősége, vagy megfordítva: az osztály fogalma tulajdonképen az érdekközösség jelenlétét feltételezi. Az emberiség hivatás-tevékenységének egyöntetűsége oda vezet, hogy a társadalmat hivatás-osztályok szerint kell felosztani. Az emberi ismertetőjelek szokásos csoportosítása ezek szerint az, hogy az osztályokat rendes körülmények között az őstermelés, az ipar, kereskedelem, a szabadfoglalkozás, a hivatalnok,a katona fogalmai alatt egységesítik. Hasonló kritériumokat alkalmaznak általában a hivatalos statisztikákban. Itt azonban az osztály fogalmának körvonalazása nem elsőrendűen fontos."