Erdély útja [antikvár]

Ez a könyv eredetileg - valamivel szűkebb anyaggal - cikksorozat formájában a Brassói Lapokban látott napvilágot. Alapjában vitairatnak készült. A bukaresti kormányzatnak azzal az állandó, közhelyszerű álláspontjával volt hivatva megküzdeni, hogy a romániai magyarság lojalitása már csak a hagyomány alapján is megkövetelhető. Ez a hagyomány: az erdélyi románságnak mint néhai kisebbségnek folttalan lojalitása a magyar állammal szemben. Eltekintve attól az egyébként jelentéktelen szemponttól, hogy ez a botcsinálta álláspont merőben hamis, szükséges volt a valódi tények szembeszögezése azért is, mert a lojalitás szónak a román kormányzati frazeológiában egészen különleges értelme alakult ki. Az erdélyi sorsalakulásra döntő jelentőségű Bratianu-kormányzat négy esztendeje alatt a lojalitás fogalmi értékmértéke már aszerint ingadozott, hogy az erdélyi magyarság milyen arányokban adja fel nemzetpolitikai önállóságát, és helyezkedik el a román pártok keretei között. Ez alapon ez az elvakultan sovén, türelmetlen rendszer illojalitásnak tekintette a magyarság legtermészetesebb, életfeltétel-szerű kívánságait is, s szinte már lélegezni is alig lehetett anélkül, hogy e nemzetmentő urak kétségbeesett szóval ne riasszák az ultranacionalista közvéleményt.