Iparosok, kereskedők és kispolgárok a két világháború közötti Magyarországon [antikvár]

Részlet: "A definíció nehézségei Vázsonyi Vilmos egy politikai beszédében a város parasztjának nevezte a kispolgárt, ide sorolva a kisiparost, szatócsot, bérmunkást, piaci árust, azokat a kisegzisztenciákat, amelyek - mint mondta - védőerdőként veszik körül a polgári társadalmat. Vázsonyi listája, ha nem is teljes és pontos, a hagyományosan klasszikusnak tekintett kispolgárt állítja elénk, azt aki jövedelméből, hasznából, nem pedig havi fix fizetésből él. S nem csupán szónoki fordulat, amikor a kisparaszttal állítja párhuzamba, hiszen számos rokon vonást mutatnak: erőt feszítő munka a fennmaradásért, kemény takarékosság az életvitelben a kisüzem fejlesztéséért, egzisztenciális bizonytalanság, a nagybirtok illetve a nagyipar nyomása. A kispolgárság másik s nem kevésbé jelentős részét a kistisztviselők, alkalmazottak, altisztek, a fegyveres erők tiszthelyettesi/altiszti állománya, a házmesterek stb. alkotják. (A kispolgárságot leíró hazai szakirodalomban - a közép-kelet-európai viszonyokat tükrözve - nem esik szó a birtokos parasztról, míg például az angol farmer egyik stabil eleme az ottani kispolgárságnak.)"