Magyarok Latin-Amerikában [antikvár]

Részlet a könyvből: "A XVII. századbeli magyar globus egyik legkiválóbb elméje, a költő Zrinyi Miklós, a "Török árfium ellen való orvosság" című munkájában ajánlja, hogy van elég puszta ország Braziliában, ott alapítsunk gyarmatot, ha ezt a hazát megvédeni nem tudjuk. A magyar életérzés klasszikus tolmácsolója félti hazája szabadságát és függetlenségét a megejtő cselfogásokkal és katonai túlerővel rohamozó középkori ozmán birodalommal szemben, s ajkára buggyan a szó, hogy az óceán két partja nem távolság, ha a magyar élet lényegét, a szabadságot és függetlenséget kell átmenteni a tengeren túlra. Braziliában akkoriban éppen fészket raktak az első hollandusok, és érkeztek Juan Fernandez Vieira portugáljai. Sok víz zuhogott le az Iguassun, míg Brazilia eljutott a grito de Ipirangaig, a teljes szabadsághoz és függetlenséghez, de az a lélek, amely áthozta az első hollandusokat, portugálokat és megszólalt a magyar költő-hadvezér hangján, a két nép lelke maradt, a két nép nemzeti intézményeinek lelke s ha a XVII. század elején a hazája függetlenségéért, szabadságáért vérző és daloló költő Braziliába kívánkozott népével s az azóta eltelt három évszázad alatt is a két nemzet húsát-vérét a szabadság és függetlenség eszméi melengetik, testvér-népekről, nemzetekről kell beszélni, mert nem a sokszor mondvacsinált kultúrkapcsolatok teszik testvérekké a népeket, nemzeteket, hanem nemzeti életünk lényege, a jelen esetben a szabadság és függetlenség minden megnyilvánulása átható biológiai értelemben vett igenlése."