Nemzetiszín EURO-lógia [antikvár]

Az EURO-harmónikus országimázsról Néhány éve történt, hogy a budai Hilton reggeliző asztala mellől angol kollégámmal együtt szemlélhettem a pesti Duna-partot. Bőséges angol és kontinentális ételválasztékból fogyasztottunk, beszélgettünk orvostudományról, családról és az előző napi hangversenyről. A vendég utalt az ablakon túli panoráma nagyszerűségére, a kék Duna-part páratlan látványára, mégis arról beszélt inkább, hogy egy steril világ vesz körül mindannyiunkat. Mintha üvegbúrán át néznénk a várost, az ötcsillagos környezet nem igazán életszagú. Ő nem restellte bevallani, hogy a világvárosi London árnyékában mit mutatott annak múlt századi külvárosa, és ma is milyen áldatlan állapotok vannak némely iparvidéken. Sejtetni engedte, hogy bizonyára nálunk is van Kispest vagy Józsefváros (bár ezeket név szerint nem ismeri), ahová ritkábban jut el a külföldi. Persze, a Hiltonból egészen más látszik. Ez utóbbi az EURO-harmónikus országimázs. Szabad fordításban beszélhetnénk rózsaszín országfestésről is, de az euroblöff, az imázs többet sejtet. A fenti történet még a hazai Országimázs Központ alapítása előtti időből való, bizonyságul arra, hogy hivatal nélkül is lehet pozitív az ország- és jövőkép. Csak a nézőpontot kell jól megválasztani hozzá. Azóta megalakult az országképünket tervező legújabbkori kutatóintézet. Mintha elfelejtenénk megkérdezni, valójában kell-e nekünk imázsközpont, amikor az európaiság álarcában, egy beláthatatlan unió képében a nemzetek tűrőképessége tétetik próbára. Ha Európában van ilyen hivatal, akkor elöljáróink gondoskodnak róla, hogy nálunk is legyen. Nyugaton mindez már évtizedek óta működik, ennek jeléül az uniós tagországoknak