Zsidók Oroszországban [antikvár]

Tisztelt olvasó! Ez a könyv mindenekelőtt tucatnyi diák szellemi erőfeszítésének terméke, akik egy történeti szeminárium keretei között négy szemeszteren át beleásták magukat egy tőlük távol eső kultúra sajátságos történeti problémáinak kutatásába. A munkálatok eredményeképpen olyan téma szakavatott ismerőivé váltak, amelyről ezideig szinte semmilyen komolyan vehető tudományos publikáció nem jelent meg Magyarországon. A kollektív munka ritka haszonnal járt: a diákok a már korábban megszerzett ismereteiket a történeti dokumentumok vizsgálata során cserélhették ki. A hebraista, a ruszista és egyáltalán a történelemszakos diák így egyfajta szintézis részesévé válhatott, s nekem, a szeminárium vezetőjének tulajdonképpen csak a koordinátor szerepe jutott. A diákok olyan szakmai előmenetelről tettek tanúságot, hogy számos résztanulmányból, dokumentumelemzésből szakdolgozat, majd egyenrangú kollégákként ez a kötet kerekedett ki, ami további tudományos pályafutásuk szempontjából is bíztató kezdet. Bár a közös munkát 199-í folyamán lezártuk, az együttműködés fennmaradt. A dokumentumok egy részét a mannhattani Bund Archívumban gyűjtöttem, s ott a kutatómunkában különleges támogatást kaptam Leo Greenbaumtól, az archívum munkatársától. Tanítványaim nélkül azonban ezek a dokumentumok aligha lennének most magyar nyelven hozzáférhetők, amiért külön is hálás vagyok nekik. Bár e kötetet mindenekelőtt a ruszisztika és a hebraisztika, valamint általában a zsidókérdés tárgykörei iránt érdeklődő egyetemi hallgatóknak, tanároknak, szakembereknek ajánlhatjuk a figyelmébe, talán nem túlzás, ha az értelmiségiek szélesebb köréhez is fordulunk. Ugyanis éppen az utóbbi években, amikor történeti régiónkban új formákban lobbant fel az antiszemitizmus, érdemes komolyabban végiggondolni a történeti forrásokat, az okokat és okozatokat. Új korszakba léptünk, akaratlanul is új kérdések vetődnek fel, amelyeket nem kívántunk megkerülni. Nem a kőbevésett elméleti igazságok újrabizonyítására törekedtünk. A történeti anyag felé fordultunk, ám a régi mechanikus történetszemlélet helyébe nem kívántuk rehabilitálni a történelem egyedi tényekre való felbontásának partikuláris metodológiáját. A tények belső összefüggéseit, cselekvési struktúrákat, politikai és társadalmi szervezeteket vizsgáltunk. Jórészt az itt publikált dokumentumok voltak az eredeti kiindulópontok, amelyekhez az egyes írások sajátos kommentárként foghatók fel. A könyv szerkezetét a dokumentumokban tükröződő alapproblémák határozták meg: az egyik problémakör maga a pogrom mint történelmi jelenség, a második kérdés a zsidók önvédelme, mindenekelőtt a Bund és a cionista munkásmozgalom tevékenysége a századfordulótól az orosz forradalom lezárulásáig, végül a szovjethatalom viszonya az antiszemitizmushoz és általában a zsidókérdéshez. A témakörök sorrendjének kialakításánál részben kronológiai, részben az anyag belső logikájából fakadó szempontokat vettünk figyelembe.