Társadalmi változás és a magyar értelmiség 1944-1948 [antikvár]

Védőborítója kissé elszíneződött.
A ​szerző művében azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a magyar népi demokratikus forradalom viharos változásokkal teljes esztendeiben mi jellemezte az értelmiséget, mi volt a szerepe az ideológiai-politikai átalakulás során. Külön-külön vizsgálja a nagyobb létszámú értelmiségi szakmai csoportokat – pedagógus, mérnök, technikus, orvos és köztisztviselő –, amelyek legjobban reprezentálták a korabeli intelligenciát, valamint a szellemi elitet, amelyiknek jelentős befolyása volt a tudományos-kulturális életre, a közvéleményre. A könyv sajátossága, hogy „kettős megközelítést” alkalmaz. Egyrészt figyelembe veszi és elemzi, hogy a népi demokrácia koalíciós – és helyenként ellenzéki – pártjai hogyan értékelik az értelmiséget, miként alakul befolyásuk soraiban, mit tesznek megnyeréséért. Ezen belül részletesen elemzi a Magyar Kommunista Párt értelmiségi politikáját. Másrészt előtérbe állítja azt is, hogy az intelligencia különböző szakmai kategóriái és politikai csoportosulásai miként látják az egyes pártok tevékenységét, mi befolyásolja a társadalmi-politikai küzdelmekben állásfoglalásukat, és hogyan kapcsolódnak be a nemzet előtt álló feladatok megoldásába. Sok érdekes tény és adat rávilágít arra, hogy e bonyolult, ellentmondásos folyamatban a gyakorlati tapasztalatok nyomán hogyan formálódott az intelligencia és a munkáshatalom viszonya, amely végül is elvezetett, a kölcsönös bizalomhoz, s az értelmiség cselekedetein keresztül támogatta a munkáshatalmat. A fordulat nagy eredményeket felmutató dinamikus története összefonódik a személyi kultusz kezdődő az értelmiségre is negatívan ható tendenciáival. A szerző ezekre rámutatva összegzésképpen felvázolja a munkáshatalom és vezető pártja előtt álló, az értelmiség újabb tömegeit megnyerő és szocialista formálásukat elősegítő feladatokat.