Utak és lehetőségek az egyenlő esélyek megteremtésére [antikvár]

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm mindazokat, akik megtiszteltek minket jelenlétükkel a Szociális Tanács második konferenciáján. Úgy gondolom, a megjelentek magas száma bizonyítja, hogy a tavalyi évben elkezdett konferencia-sorozat fontos mindazok számára, akik hivatásszerűen vagy önkéntesként kapcsolódnak a szociális munka világához. Külön öröm számomra, hogy vidékről is sok ismerős arcot látok. Mindez azt is mutatja, hogy sokaknak volt fontos közösen megbeszéljük a mindannyiunkat foglalkoztató problémákat. A konferencia címe tavaly „Utak és lehetőségek a szegénység visszaszorítására" volt, az idén a Szociális Tanács döntése alapján ezt kissé módosítottuk, így mai konferenciánk címe „Utak és lehetőségek az egyenlő esélyek megteremtésére". Első pillantásra roppant egyszerű dologról van szó: egyenlő esélyek. De valójában mit is jelentenek e szavak, mit jelent az esélyegyenlőség, milyen utak és lehetőségek kínálkoznak az esélyek egyenlőségének megvalósítására? Kiknek az esélyegyenlőségéről kell egyáltalán beszélünk? Konferenciánk alapkérdései tulajdonképpen az emberi lét alapkérdéséhez vezetnek vissza: különbözőek vagyunk, különböző családokba születtünk, különböző lehetőségeink vannak. Vannak, akik gazdasági értelemben szegényebbek, és vannak, akik gazdasági értelemben gazdagabbak. Akik az itt ülők közül a gyermekvédelemben dolgoznak, nagyon jól tudják, hogy nem véletlenül hangsúlyozom a gazdasági értelemben szegényebb és a gazdasági értelemben gazdagabb családok megkülönböztetést. Vannak, akik egészségkárosodottak, vannak, akik fogyatékkal élnek, de abból is nagyon sok minden fakad az életünkben, hogy nőnek vagy férfinak születtünk. Vannak, akik sok évtizeddel ezelőtt születtek, s vannak, akik most születnek. Az esélyegyenlőségnek vannak generációs vonatkozásai is, amelyek szemléletünket is formálják.