Utcalakók [antikvár]

Minden könyv vallomás, de vannak könyvek, melyekre ez többszörösen is igaz, mert a műveket formátumuk, tartalmi erejük teszi képessé a hitelesség megvallására, az igazmondásra. Varga Imre Utcalakók című szociográfiája ilyen könyv. Tárgya a csupa nagybetűs ÉLET bevallása, azoké az életeké, melyek a valóságban a legkisebb betűket is éppen csak közelítik. Nevük fennköltebb a címbelinél: hajléktalanokként ismerik őket országszerte. Nap, mint nap látjuk embertársainkat, messziről felismerhetők műanyag szatyraikról, kopott ruházatukról. Tudomásul vesszük, hogy itt és így élnek közöttünk, de valójában keveset tudunk róluk. Pénzt adunk, élelmet vagy ruhát, s megnyugszunk: tettünk értük valamit, de ha csak átmenetileg is elhisszük ezt, s elhitetjük talán még másokkal is, azért nem árt, ha tudjuk: az utcalakók helyzete ennél jóval komolyabb és komorabb. Legyen ezért ez a könyv vallomásbeszéd az elesettekért, jel az esendőkért, biztatás a felülemelkedni képeseknek.