Biológiai szótár [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
A biológiában használatos fogalmak közül sokat nem magyar, hanem valamilyen idegen eredetű szóval fejezünk ki. Természetesen szép számmal akadnak közöttük olyanok, amelyeket ma már vagy egyáltalában nem is érzünk idegeneknek, vagy pedig minden - legalább általános iskolai végzettséggel rendelkező - magyar anyanyelvű ember tisztában van jelentésükkel. Ilyen szó a harmonikus, a szintetikus vagy akár maga a biológia szó is. Nem kell az idegen nyelvek világában különösebben járatosaknak lennünk ahhoz, hogy észrevegyük: a legtöbb idegennek tűnő biológiai szakkifejezés latinosan vagy görögösen hangzik. És ebben nem is tévedünk. Azok az elméleti, illetve alkalmazott természettudományok, amelyekből a biológia mint általánosító jellegű tudomány kifejlődött - elsősorban az állat-, növény-, és embertana, valamint az orvostudományra és a gyógyszertanra gondolunk -, latin nyelven alakultak ki az elmúlt évszázadok folyamán, sőt sok évszázadon át latinul is művelték azokra szerte a világon. Csakhogy a latin nyelvű fogalmak tekintélyes részét görög eredetű szavakból alkották az említett tudományterületek művelői. Ezzel együtt járt, hogy a görög eredetű szavakból képzett fogalmakat a latin nyelv helyesírási szabályai szerint írták, vagyis "latinosították" a görög szavakat. Így pl. az "oi" görög kettőshangzó (diphtongus) helyett annak latin megfelelőjét, az "oe"-t használták, amelyet a korai középkortól kezdve egészen a legutóbbi időkig (nálunk még ma is!) "ö"-nek ejtettek, ill. ejtenek. A görög "ai" kettős hangzóból pedig a latinban "ae" lett (é-nek ejtve).