A fogalmazás tanításának elvei és módszerei [antikvár]

Sem tisztem, sem feladatom nem az, hogy valamiféle mérleget készítsek beszédkultúránk színvonaláról, anyanyelvhasználatunk gazdaságáról vagy szegénységéről. Elég, ha csak felidézem: mennyi utólagos magyarázatot kíván egy-egy politikai kijelentés, hányféleképpen értelmezhető egy-egy jogi vagy gazdasági rendelkezés, mennyi gondot okozhat egy-egy hivatalos értékesítés, körlevél megfejtése, mennyi rosszul illeszkedő nyelvi panel zavarja a megértést egy-egy interjúban, tájékoztatásban és értekezleten; elég, ha csak olyan hétköznapi beszédtevékenységre gondolok, mint eladó és vevő, ügyintéző és ügyfél, tájékoztatást kérő és adó párbeszéde, a legkülönbözőbb korúak és neműek beszélgetése, melynek ugyancsak vérszegény tartalmához bőven elegendő néhány száz - már-már üresre koptatott - szó. Persze ez nemcsak a beszédkultúra, a nyelvi műveltség hiányait mutatja, hanem annál többet: gondolatbeli tisztázatlanságot és a gondolkodással meg a gondolatok kifejezésével szembeni igénytelenséget, nemtörődömséget. S jelzi azt is, hogy e téren - a szóbeli és írásbeli kifejezőképesség fejlesztése terén - bőven van még tennivalónk.