Bővebb ismertető
Címadó kötetünk első részében (Polonkai-Perjés, 1993.) arra tettünk kísérletet, hogy bejárjuk a helyi tantervhez vezető elméleti utak legjavát. Mostani vállalkozásunkban pedig ennek folytatásaként megkísérelünk a tantervelmélet útvesztőiből kikeveredve néhány tantervkészítési, fejlesztési stratégiát is bemutatni.
Nem titkolhatjuk, hogy a stratégiák megtervezésében elsősorban a működőképességre helyeztük a hangsúlyt, s csak ezt követte a pedagógiai folyamat elméleti szempontjainak precíz érvényesítése. Tettük ezt azért, mivel vállalkozásunk neveléstani jellegű, másrészt pedig igyekeztünk csupán annyi változóval dolgozni, amennyit a pedagógiai praxis még el látszik viselni. Úgy véljük tehát, hogy a helyi tanterv gyártási-fejlesztési stratégiái nem tartalmazhatják az összes folyamatelemet, viszont éppen abban különböznek az előíró típusú tanterv-konstrukcióktól, hogy soha sem véglegesek. Ezzel kapcsolatban idézzük Kiss Árpádot (1989): "A neveléstudomány hibát követ el (...) ha nem vigyáz a táj egységére, ami a vándor tudatából egy pillanatra sem veszhet el, ha tehát nem próbál minden nevelőhatást a szándékos ráhatásokkal együttlátni."