A számítógépek alkalmazásának alapjai [antikvár]

Előszó I E könyv alapját előző munkám, a Számítógép felépítése és a DOS operációs rendszer című jegyzet képezi. Már annak megírása során is az volt a célom, hogy a rendelkezésre álló, hasonló témájú könyvek sokasága ellenére olyan könyvet kaphasson a kezébe a kezdő hallgató, amelyből tanulni lehet, amely tankönyvnek nevezhető. Éppen ezért a tapasztalt felhasználó néhol kissé furcsának találhatja a tananyag szerkezetét, túlságosan részletesnek és „szájbarágósnak" tűnhetnek az egyes részek, de meggyőződésem, hogy az első könyvnek olyannak kell lennie, amelyben folyamatosan haladva lehet szert tenni az ismeretekre. A mai oktatás azon területein, ahol az oktatás tárgya és nemcsak eszköze a számítógép, jellemző, hogy elsikkad a „természetes sorrend". A tananyag gyakran egészen más tematika alapján kerül a hallgató elé, mint ahogyan annak idején mi magunk haladtunk. Így aztán egészen furcsa, féloldalas informatikai tudással rendelkező szakemberek keletkeznek, s így lehetséges az is, hogy pl. egy kiváló szövegszerkesztési tudással rendelkező titkárnő a legalapvetőbb probléma orvosolását sem képes önállóan elvégezni. E jegyzet alapismeretek oktatását vállalja fel. Olyan témákkal foglalkozik, melyekkel a számítógépet felhasználók nap mint nap találkoznak. A feladat rendkívül hálátlan, mert ezek az ismeretek önmagukban nem használhatók. Senki sem ül le egy számítógép elé pusztán azért, hogy programokat másolgasson, számítógépes vírusokat keresgéljen, vagy éppen állományokat tömörítsen. Azonban mindazoknak, akik a számítógépet valamilyen célra használni akarják, szükségesek lesznek ezek az ismeretek, mivel nap mint nap kerülnek olyan helyzetbe, amelyeket egyébként nem lesznek képesek megoldani. Hiba elhinni, hogy a ma tanárjelöltje le tudja majd élni az életét úgy, hogy nem kerül szembe a ténnyel: a számítógépet alkalmaznia kell! Ez előbb-utóbb mindegyikünk számára természetes munkaeszköz lesz. Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet Kőhegyi Jánosnak, az Elte Általános Számítástudományi Tanszék tanárának. Járdán Tamásnak és dr. Varga Gyulának a könyv elkészítésében nyújtott segítségükért és értékes tanácsaikért, továbbá mindazoknak, akik bármilyen módon segítettek abban, hogy ez a jegyzet megjelenhetett. Külön köszönet illeti azokat a hallgatókat, akik az előző változattal kapcsolatos megjegyzéseiket, kritikáikat eljuttatták hozzám.