A történelemtanítás időszerű kérdései [antikvár]

Előszó 1967. augusztus 29-31 között a Magyar Tudományos Akadémián került sor a felszabadulás utáni első Országos Történelem-tanitási Konferenciára. A Magyar Tör(;énelmi Társulat és az Országos Pedagógiai Intézet hívására az ország minden tájáról ösz-szesereglettek a történelemtanítás szakemberei; tanárok és egyetemi professzorok, szakfelügyelők és szakmetodikusok. Az Országos Történelemtanitási Konferencia összehívását több körülmény is sürgette. Az oktatásügy társadalmi kérdéssé vált, s a történelemtanitás szerepe, feladata, a történelmi tudat formálása különösen sok vitát váltott ki az utóbbi években. Az éppen most folyamatban levő nagyszabású iskolareform újra megszabta a történelemtanitás órakeretét (nem valami bőkezűen, de a lehetőségekhez képest nem előnytelenül), újra meghatározta a történelemtanitás feladatkörét (a korábbinál lényegesen átfogóbb s különösen a világnézeti nevelést illetően sokkal igényesebb módon). A megnövekedett feladatok ráirányították a figyelmet a szak-metodika viszonylagos elmaradottságára. Mig gyakorlati eredményeink általában sikerrel állják a nemzetközi összehasonlítást is, az elméleti kutatások területén sok vonatkozásban elmaradtunk. Miután a tantervek és a reformtankönyvek általában elkészültek, az iskolareform első szakasza lezáródott. A gyakorlati végrehajtás érdekében halaszthatatlanná vált a szakemberek összefogása, a történelemtanitás helyzetének nagyszabású felmérése, a történelemtanitás uj koncepciójának átfogó kifejtése, az uj pedagógiai módszerek és eszközök szerepének meghatározása s a szakmetodika fellendítése. Ezt a célt szolgálta az Országos Történelemtanitási Konferencia. A konferencia programja kiterjedt a történelemtanitás külön-