Andragógiai olvasókönyv I. [antikvár]

Részlet: Felkai László A felnőttoktatás kezdetei Magyarországon (1848-1919) A felnőttnevelés szélesebb értelmezésen belül a felnőttek mind iskolaszerű, mind az iskolarendszeren kívüli oktatása a XIX. század második felében került napirendre Magyarországon. Megindulását a polgári átalakulás vetette felszínre és a vele kapcsolatos első kívánalmak az 1848. évi forradalom egyik kimagasló alakjának,Táncsics Mihálynak a nevéhez fűződnek. A korabeli gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyokból érthető, hogy ő az iskolából kirekedt, elnyomott néposztályok érdekében emelt szót, és többek között a Munkások Újságában jelentetett meg több cikket a munkások oktatásáról. Itt javasolta azt is, hogy az Üllői úti kaszárnyát alakítsák át „politechnikummá", ahol a magyar iparosifjúság képezhette magát. A művelődési tevékenység tényleges megindulása a bécsi Fortbildungsve-rein mintájára szerveződő munkás önképző egyletekhez kacsolódik. A Pest-Budai Könyvnyomdászok Önképző Egyesületének 1866-ban megjelent alapszabályai célul tűzték ki egyebek közt a tagok szellemi kiképeztetését, amelynek eszközeit a könyvtáron és az olvasókörökön kívül a népszerű tudományos felolvasások és nyelvtanórák tartásában jelölték meg. Felnőttoktatási kezdeményezések a kiegyezés után A kiegyezést követően többször az országgyűlés .elé került a felnőttoktatás ügye. 1869-ben Irányi Dániel e célra 100 000 Ft-ot kért. Végül is ennek a felét szavazták meg főként a felnőttek közt általános analfabetizmus csökkentésére. Az Irányi által előterjesztett 19 paragrafusból álló törvényjavaslatot Deák Ferenc vezetésével tárgyalta az egyik osztály. Szóba került itt az oktatás tartalma is, amely alapjában az elemi iskola tárgyait követve magában foglalta az írást, olvasást, a fejbeli számolást jegyekkel, a mértékek ismeretét, a természettant és természetrajzot, tekintettel a földművelés és az ipar szükségleteire, a hazai földleírást és történelmet, a gyakorlati útmutatásokat a 9