Az adatelőkészítés rendszertechnikája és eljárása [antikvár]

1. ELEMI ADATSZERVEZÉS 1.1 Általános rész Az adatok szervezése kézzel, vagy gépi utón végrehajtott eljárások eredménye. Az eredményt adatszervezésnek nevezzük. A folyamatok (munka-menetek) a következőket ölelik fel: 1. Szervezési egységek (adategységek) képzése, és az anyagi (materiális) tartalom meghatározása; 2. A szervezési egységek hozzárendelése tárolóhelyekhez; 3. Formális rend (utasitás) kialakítása abból a célból, hogy a tárolt szervezési egységek anyagi tartalmát vissza lehessen keresni. Különbséget kell tennünk a szervezési egységek formai és a szervezési egységek anyagi tartalma között. Egy szervezési egységanyagitartalmát értékneknevezik. Egyformális szervezési egység három féle módon határ ózható meg, amelyeket közösen, vagy egyedileg használnak fel. 1. A lehetséges értékek számán keresztül; 2. A lehetséges értékek egy közös azonosító-fogalma (identifier) révén; 3. Azon a szervezési egységen keresztül, amelyet a meghatározandó szervezési egységben tartanak. Digitális adatszervezésben a legkisebb szervezési egység a bit (binary digit). A bit olyan szervezési egység, amely csak kétféle értéket vehet fel. (I. meghatározási fajta). A szervezési egységként szolgáló bit-et meg kell különböztetni a hardware fizikai bit-jétől. Itt a bit egy feszültségi görbében végrehajtott ugrással, vagy egy felület mágnesezettségével, illetve nem-mágne-sezettségével mutatható be. A szervezési egységként szolgáló bit esetén teljes mértékben elvonatkoztatnak a fizikai környezettől, amennyiben csupán megállapítják, hogy az anyagi tartalom az egyik, vagy a másik értékből állhat-e. A 3. definíciónak megfelelően több bit összevonva egy jelet képez. A "Jel" szervezési egységet ezen túlmenően a lehetséges értékek számával is meghatározzák (1. meghatározási fajta). A lehetséges értéket három csoportba osztják be 1. Alfabetikus jelek 2. Számjegyek 3. Különleges jelek (A-Z) (0-9) (? !,= stb.)