Az IBM személyi számítógép használata 2. [antikvár]

1450-ben Johann Gutenberg feltalálta a könyvnyomtatást, s ezzel kezdődött az emberiség kultúrtörténetének új szakasza. Az írásbeliség kialakulásától hosszú évezredeken át, egészen 1450-ig kézzel készítették az "iratokat" kőbe vésve, agyagba karcolva majd kiégetve, később papiruszra majd pergamenre írva. Majd' mindenütt papok és szerzetesek voltak az írás-olvasás tudói, s a szent iratokat és könyveket is ők másolták, kézzel. Egy kódexmásoló egész élete során csak néhány könyvet bírt lemásolni, ezért azután minden egyes könyv nagy becsben volt. A gyönyörű kivitelű bőrkötésű kódexek hihetetlenül értékesek voltak (bármelyik felért egy uradalom árával), következésképp' a király is csak néhány könyvet birtokolhatott. Sok helyütt egész országrészekben senkinek sem volt könyve: a nép sem írni sem olvasni nem tudott (se szüksége se módja nem volt rá). A királyi udvarok legtöbbjében is csak egyetlen ember, az íródeák: tudott írni-olvasni. Ritka kivételnek számított ezért pl. Mátyás király, aki nemcsak hogy írt-olvasott, hanem széles humanista műveltséggel bírt, és Corvinájában 1488-ban 500 kötet könyve volt! Természetes, hogy az írástudó papok elsősorban a szent iratokat másolták, s a'kereszténység kialakulásával a katolikus egyházban a Biblia lett a legtöbbet másolt könyv. 1450-re már minden nagyobb templomnak megvolt a saját bibliája: az egész település egyetlen könyve! Ebben a korban, a könyvsokszorosítás ilyen technikai szintjén született Johann Gutenberg. Pontos születési dátumát nem ismerjük. Valamikor 1394 és 1400 között látta meg a napvilágot Mainzban, a Gensfleisch ("Libási") patrícius családban, bátyja Fiele (Frigyes) és nővére Else után harmadik gyermekként. Édesapja, Friele Gensfleisch zur Laden zum Gutenberg, nemesi rangban lévő vagyonos városi polgár, édesanyja Else zum Gudenberg. Teljes neve: Johannes Gensfleisch zur Laden Gennant Gutenberg, de már a XV. századi krónikások is egyszerűen csak Gutenbergként emlegetik. Ifjúságáról csak annyit tudunk, hogy nem elégedett meg nemesi származásával és a jómóddal, hanem mesterségeket tanult: aranyművességet, drágakőcsiszolást, tükörkészítést és foncsorozást, vésnökséget, s ezzel beilleszkedett a polgárok rendjébe. Húszegynéhány éves korában Eltville-be költözik, bátyjához, majd innen néhány év múlva Strassburgba kerül, s itt találta fel és tökéletesíti hosszú évek szívós fejlesztőmunkájával a könyvnyomtatást.