Bismarck és Andrássy [antikvár]

A könyv az elmúlt évszázad két kiemelkedő államférfiújának kapcsolatáról, valamint a német-magyar viszony alakulásáról szól. Bismarckról és Andrássyról szűkebb időhatárok között részletesen, a német-magyar kapcsolatokról 1867 előtt és 1879 után csak fő vonásokban. Az államok egymáshoz fűződő kapcsolataik alakítása során bizonyos előfeltevésekből indulnak ki. Berlinből 1867 után úgy tekintettek Magyarországra, mint olyan tényezőre, amely képes megakadályozni a Monarchia újabb németországi szerepvállalását, 1871 után pedig mint olyanra, amely meg tudja gátolni a Monarchia német szempontból veszélyes szövetségi tájékozódását. Személyhez kötötten mindennek Andrássy volt a letéteményese. A magyar fővárosból nézve Poroszország, majd az Északnémet Szövetség orosz szekundánsnak minősült, az egyesített Németország viszont olyan hatalomnak, amely saját jól felfogott érdekei folytán társul kell szegődjék az oroszellenes politikához. A pesti félelmek és remények Bismarck személyéhez kapcsolódtak. Az előfeltevéseknek azonban olyan a természetük, hogy nem minden esetben nyernek visszaigazolást. A könyv az előfeltevések sorsának alakulását deríti fel. A szerző a témát a bécsi, a berlini, a moszkvai és párizsi külügyi levéltárakban, valamint a müncheni és drezdai állami levéltárakban végzett kutatásai révén, eddig fel nem tárt források tükrében vizsgálja.