Didaktika [antikvár]

I. A DIDAKTIKA FOGALMA A didaktika oktatástant (tanitástant) jelent. Az elnevezés a görög didaszkó, didaszkein (oktatok, oktatni) szóból ered. Ebből származott a "didactica" kifejezés. Első Ízben a XVn. században Ratke (Ratichius) és Comenius használták, A szakirodalomban Comenius "Didactica magna" cimü müve honosította meg. A pedagógia történeti fejlődése folyamán a didaktika fogalmának értelmezése nem volt egységes, A pedagógiai elmélkedés középpontjában Platóntól kezdve az egész középkoron és újkoron át úgyszólván a XVin. század végéig didaktikai kérdések álltak, s a neveléselméleti jellegű fejtegetések ezekhez alárendelten kapcsolódtak. Éppen ezért van bizonyos létjogosultsága annak a megállapításnak, hogy a pedagógia mint a nevelés általános elmélete tulajdonképpen az oktatás elméletéből fejlődött ki. Ebből következik, hogy a didaktika fogalma a régebbi időkben szélesebb körű volt, mint ma, mert magában foglalta a nevelés általános elméletének bizonyos kérdéseit is, ÜVIaga Comenius - említett hires müvében - a "mindenkit mindenre megtanítás egyetemes mUvészetét" fejti ki. Könyvében azonban nemcsak az ifjúság tudományokra való oktatásáról beszél, hanem erkölcseinek fejlesztéséről, a jáncborságra nevelésről is, tehát felölel olyan kérdéseket is, amelyek mai fogalmaink szerint nem a didaktikába, hanem a neveléselméletbe tartoznak. A szorosabb értelemben vett didaktikai kérdések rendszerezett kifejtésére vállalkozó speciális pedagógiai munkák Európában a XIX. század első felében kezdtek megjelenni. Ezekben a munkákban az egyik legfontosabb fejezetként kezd elkülönülni az oktatáselmélet. A didaktika fogalma a történeti fejlődésnek ebben a szakaszában tehát szűkebb lesz, tartalma ugyanakkor határozottabban csak az oktatással kapcsolatos kérdésekre irányul. Még később - elsősorban Nyugaton - egyes XX. századi polgári pedagógiai rendszerekből a didaktika úgyszólván "eltűnt". Ma is találkozunk Njoiga-ton olyan íelfogásoklíal, amelyek a didaktikát nem is emiitik, vagy csak a pedagógia kisegítő tudományaként, illetve oktatási technikaként ismerik el. A szocialista pedagógia álláspontja szerint a didaktika nem elkülönült, önálló tudomány, de nem is "kisegítő tudomány", hanem szerves, centrális része az általános pedagógiának. Tárgya az egységes nevelési folyamat integráns tevékenysége, az oktatás; alapvető feladata a sikeres oktatás törvényszerűségeinek feltárása; megállapításai igazi jelentőséget csak az általános pedagógia nagy összefüggéseiben nyernek, mert ezek az összefüggések magának a sokrétű nevelési tevékenységnek a törvényszerűségeit tükrözik. - 3 -