Didaktikai olvasmánygyűjtemény [antikvár]

I. I A DIDAKTIKA TUDOMÁNYÁNAK HELYZETE 1. A NEVELÉSTUDOMÁNY HELYZETE, FELADATAI, INTÉZMÉNYEI, KAPCSOLATAI MÁS TUDOMÁNYOKKAL (Részletek az V. Nevelésügyi Kongresszus témabizottságainak jelentéseiből. - Ötödik Nevelésügyi Kongresszus, Budapest, 1971. 113-115. és 123-125. o.) Didaktika 1. A didaktika fejlődése, különösen az utóbbi évtizedben, olyan tény, amelyet nem lehet elvitatni. Ez a fejlődés - szemmel látható hazai vetületei mellett — nemzetközi viszonylatban is észlelhető a következőkben: a) Napjainkban a didaktika „határaf kitágulnak az óvodától a felsőfokú oktatás, az általános oktatástól a szakoktatás didaktikája felé. Az elméletben és az intézményes gondoskodás terén is jogait követeli a felnőttoktatás didaktikája. b) Egyidejűleg „forradalom" zajlik le a didaktikán belül: a didaktika a tanítás tudományából a tanulás vezérlésének tudományává válik, amiben nagy szerepet játszanak a kibernetika tanulságai, a programozás, a modern techhikai eszközök felhasználása stb. c) Á didaktika fejlődési tendenciáihoz tartozik az oktatás és képzés kérdéseinek egyre inkább a nevelés, a személyiségformálás (az egész személyiség fejlődése és fejlesztése) szemszögéből történő értékelése, vizsgálata és az eddigieknél távlatosabb (az egész személyiség programjába ágyazott) megoldása. Ugyanebbe az irányba hat a didaktika egyre erősebb támaszkodása az időközben ugyancsak erős fejlődésbe lendült neveléslélektanra és a kibontakozóban levő nevelés-szociológiára. d) Nemcsak az általános didaktikában, hanem a különböző tantárgyi módszertanokban is erjedés és fejlődés jelei mutatkoznak. A didaktika ilyen fejlődési tendenciái nem önmagukért valók, hanem az iskolai oktatást s az oktatásügy fejlődését hivatottak hatékonyabban szolgálni. 2. Bár a nemzetközi didaktikai kutatásokban a jelenlegi szakaszban inkább az oktatási folyamattal, a metodikával, különösképpen pedig a modern oktatási technikai eszközökkel, a programozással és más hasonló problémákkal kapcsolatos témakörök állnak előtérben, feltétlenül jelentősnek tartjuk azokat a kutatásokat is, amelyek az oktatás tartalmának tudományos igényű megalapozására irányulnak. Ugyanakkor itt lehetünk a leginkább elégedetlenek. Egyik leglényegesebb feladatunk a közeljövőben: előbbre keU jutnunk éppen abban a tekintetben, amely a jövő egyik megkerülhetetlen kibontakozási irányát jelenti: az alapvető tananyag kutatásának hányába. a) Az alapvető tananyag kutatása jelenti — az olyan tananyagtervézést, amely nem egyszerűen a szaktárgyak, a különböző tudományágak, illetve társadalmi munkakörök közvetlen szak-, illetve „reszort" jellegű igényeiből, hanem mindenekelőtt képzési-nevelési céljainkból, továbbá a fiatalok fejlődési sajátosságaiból és szükségleteiből, vagyis a társadalmi igények és fejlődéslélektani, pedagógiai szempontok szintetikus együttlátásából indul ki; — az olyan tananyagtervezést tehát, amely a társadalmi igények perspektivikus értelme-