Bővebb ismertető
Előszó
Amikor 1994 őszén Nyíregyházán, az akkor még Bessenyei György Tanárképző Főiskolán megindult a szociálpedagógus képzés, a meghirdetett tantárgyak között megjelent az „Egészséges életre nevelés". A képzésben korábban már (sajnos csak periférikus) szerepet játszó, hasonló tartalmú féléves tárgy „újrafelfedezése" történt meg az akkori Pedagógia Tanszék munkatársai által végzett ebiéleti alapozás és gyakoriati kivitelezés segítségével.
Az elmúlt évtizedben szerzett tapasztalatok alapján elmondható, hogy a tárgyat tanuhnányozó hallgatók kiemelt érdeklődéssel fordultak a stúdium felé, Szóbeli és írásbeli adatgyűjtések támasztják alá azt a következtetést, hogy a főiskolások számára vonzó az egészségóvás, egészségfejlesztés problémáinak megismerése és teoretikus-praktikus feldolgozása. A magyarázat talán ez utóbbi sajátos elméleti-gyakorlati jellegű együttmunkálkodásban, másrészt pedig a tartalmi kérdések aktualitásában és érdekességében kereshető.
A kulturáhs értékek közvetítésében az egészségkultúra globális értékeinek szerepe kiemelkedő, habár az érintettek többsége ezt a tényt nem veszi nagyon komolyan. Mert a fiatalra igencsak jellemző, hogy a jutalomként kapott egészséget igyekszik minél rövidebb idő alatt elherdálni, beleesve az összes olyan csapdába, amely rá jellemző módon egészségének megromlásához vezeti el. /Különböző, társadalmilag elfogadott, vagy üldözött drogok fogyasztása, mozgásszegény, stresszes életmód, higiénés problémák, egyoldalú, egészségtelen táplálkozás stb./ Amikor pedig néhány évvel később, már nem egészen fiatal korban megszólalnak az első vészcsengők, akkor általában hiába válik az igyekezet ellenkező irányúvá, mert az esetek többségében ekkor már nagyon nehéz a kialakult negatív állapot szorításából szabadulni.
Egészségünk megőrzése és fejlesztése nemcsak magyar probléma, a világon mindenhol megoldandó feladatok sokaságát jelenti.
Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) megalakulása óta sziszifuszi munkával küzd a nemzetek egészségi állapotának javításáért. Sajnos a küzdelem általában nem kecsegtet megfelelő eredményekkel, gondoljunlc például a múlt évszázad '70-es éveinek végén meghirdetett „Egészséget mindenkinek 2000-re programra. A negatív mérleg egyik fontos mutatója például az a 20 millió halott, amely az 1980-as évek elejétől napjainkig az AIDS áldozataként tartható számon. De nem látszik átütő sikernek a „hadjárat" a keringési- és daganatos megbetegedések nagy számának mérséklésére, a kömyezet tisztaságának megóvása vagy az egészségügy, egészségpolitika minőségének javítása érdekében sem.