Egyetemes neveléstörténet [antikvár]

BEVEZETÉS A neveléstörténet a társadalmi tudományok tágabb körén belül a pedagógiai tudományok rendszeréhez tartozó az a tudomány, amely a nevelés elméletét és gyakorlatát társadalmi-történeti meghatározottságukban vizsgálja a legrégibb időktől napjainkig. A neveléstörténet tárgya háromféle jelenségcsoportot ölel fel: 1. a nevelési gyakorlat történeti fejlődését, 2. az intézmények történetét, amelyekben a nevelés gyakorlata kialakult, illetve végbement, végül 2. a nevelési elméletek történetét, amelyek többnyire a tényleges állapotok birálataként jelentkeztek, majd a nevelésre visszahatottak, azt alakitották. Az ifjabb nemzedék nevelése - amely azóta létezik, amióta emberi társadalom egyáltalán létrejött - a társadalom történeti fejlődésével együtt maga is szakadatlanul változott, fejlődött a társadalom mindenkori szociális és gazdasági szerkezetének, az uralkodó gazdasági rendnek megfelelően. Ezért a neveléstörténet jelenségei csak akkor válnak érthetőkké, ha azokat saját társadalmuk szerkezetével való Összefüggésükben vizsgáljuk. A marxista szemléletű neveléstörténet abban látja feladatát, hogy elkerülve a polgári neveléstörténészeknek azt a hibáját, amelynél fogva egy-egy korszak nevelésügyét egyoldalúan az illető kor eszmeáramlataival való összefüggésében tekintik, rámutasson a nevelésügynek és a társadalmi fejlődésnek azokra a törvényszerű összefüggéseire, amelyek az eszmetörténeti fejlődéssel való kapcsolatok mögött rejlenek, és amelyek az illető kor nevelési rendszerét alapvetően meghatározzák.