Feladatbank I. [antikvár]

I. A feladatbank alapjai A feladatbankok felhasználási lehetőségei az értékelésben A pedagógiai vizsgálatokban alkalmazható módszereket két nagy csoportba sorolhatjuk: írásbeli és szóbeli vizsgálati eljárásokra. A szóbeli módszerek széles körben alkalmazhatók például a tanórai kommunikáció vizsgálatára. A szóbeli vizsgák szintén széles körben elterjedtek, bár az ilyen eljárások kódolhatóságát és megbízhatóságát számosan vitatják. Témánk szempontjából ezúttal inkább a vizsgálati eljárások másik körére az írásbeli vizsgálatokra, ill. ezeknek egy szűkebb területére a feladatbankokra korlátoznánk. Az írásbeli vizsgálatok minden esetben valamilyen teszt, feladatlap vagy esszé típusú formában jelennek meg, s közös jellemzőjük - a dolog természetéből fakadóan - az írásbeliség. Bickenkamp (1975) a következőképpen csoportosította a teszteket: 1. Teljesítménytesztek 1.1. Fejlődéstesztek 1.2. Intelligenciatesztek 1.3. Általános teljesítménytesztek 1.4. Tantárgytesztek 1.5. Speciális funkciójú képességtesztek 2. Pszichometriai személyiségtesztek 2.1. A személyiség szerkezetét vizsgáló tesztek 2.2. Attitűd tesztek 2.3. Klinikai tesztek A különféle tesztek attól függően, hogy milyen szervezéssel és felhasználási céllal hozzák létre az alábbiak lehetnek: 1. standardizált tesztek, 2. feladatbankok, 3. problémabankok. A standardizált tesztek olyan tesztsorozatok, amelyeket megfelelő reprezentatív mintán kipróbáltak, s a klasszikus teszteljárások szerint standard paraméterekkel elláttak, s az egyes tesztek állandóak, a felhasználók csak komplett mérőeszJcözként használhatják fel. Lényeges sajátosság az is. hogy a standard paraméterek viszonyítási pontokat adnak. A feladatbank (item-banking) olyan feladatok halmaza, amelyek érvényessége és megbízhatósága előzetesen biztosított, s amelyekről olyan összehasonlító adatok állnak a felhasználók rendelkezésére, melyek segítségével - megfelelő feldolgozási módszerek alkalmazásával - az általa kapott adatokat és a feladatbank paramétereit sokoldalúan összevethetik és a tanulási eredményeiket elemezhetik. A promlémabankok (problem-banking) olyan problémák halmazai, amelyek elsőként az adott problémát aposztrofálják a lehető legrövidebb módon, majd a lehetséges megoldási változatokat ismertetik, s \égül olyan feladatokat tartalmaznak, amelyek az adott probléma tudásszintjének mérésére alkalmasak. Feltétlenül érdemes megemlítenünk, hogy az Egyesült Államokban alkalmazott problémabankokban még az oldals/imokat és a problémák számait sem (!) módosítják az é\TŐI évre kiadott kötetekben (HUTCHINSON 1988 ). Elsősorban azokban a tudományágakban népszerűek a problémabankok (pl. biokémia, biológia, kémia. stb.). amelyekben a változás rendkívül gyors mértékű. Az egyes problémákhoz tartozó feladathalmazokat nem látják cl sem standard paraméterekkel, sem összehasonlító adatokkal.