Fény, mozgás és árnyék [antikvár]

Fény, mozgás és árnyék I. A média, a technikai kép, a mozgókép A fény az öröm, a transzcendens, az isteni; a mozgás a szenvedély, a dinamika, az élet, a tér-idő; míg az árnyék a sötétség, a gátlás és az anyagi megszemélyesítője, szimbóluma. Ez a hármas egység átfogja az alapelemeket; a technikai kép lényegi vonásaihoz is elvezet. A kommunikáció sajátos, modern formái a különféle technikai médiumokon keresztül valósulnak meg. Életünk során szüntelenül kommunikálunk. A kommunikáció alapja az érzékelés. A közlési csatornák közül az egyik legfontosabb a vizuális (kommunikáció), mely történhet mimikával, gesztusokkal, színekkel és formákkal. A kommunikáció alapja, hogy általában folyamatosan információkat kapunk és adunk, válaszolunk a ránk ért hatásokra. Ez a folyamat jelek segftségével történik. Az életünk ilyenformán minden szegletében interaktív. A kommunikáció olyan információátvitel, amely lehet egy- vagy többirányú, tehát nem jelenti feltétlenül az információk cseréjét. A kommunikáció az információnak szándékos, tudatosan irányított áramlása. A közvetlen kommunikáció kétirányú folyamat, de ha nincsen visszajelzés, akkor a visszajelzés hiánya a válasz. A közvetett kommunikáció, mint például a tömegkommunikáció lényegében egyirányú folyamat. A tömegkommunikáció során a feladó közleményeivel egyszerre mindig sok címzettet szólít meg, és egyben középponti helyzetben is van, ezáltal pedig valamiféle hatalmi helyzetet is élvez. A tömegkommunikáció fajtáit a felhasznált csatornák (médiumok) alapján szokás megkülönböztetni, így létezik nyomtatott (könyv, újság), vizuális (kép, szöveg nélküli plakát), auditív (rádió) és audiovizuális (film, televízió. Internet) tömegkommunikáció. A kommunikáció jó része tehát különféle médiumokon keresztül zajlik. A médium a töiiiegkommunikációs eszközök (sajtó, mozi, rádió, televízió. Internet stb.) összefoglaló elnevezése. A médium szó az eszköz mellett közeget, valamint a transzcendens és a valóságos közötti közvetítőt is jelent (a médium többesszáma a média). A kifejezéshez kapcsolódó számos szóösszetétel (pl. médiaszöveg, médiaerőszak, médianyelv, médiaipar, médiabirodalom,'médiaismeret stb.) mutatja a média központi szerepét korunkban. A média bekapcsolja az egyént a társadalmi nyilvánosságba, és olyan eseményekről tájékoztatja, melyek a helyi kultúra hatókörén kívül esnek. Ennek hatására az egyén világképe ma már csak részben épül a közvetlen, akár a szülőktől vagy az iskolától, netán az egyháztól eredő személyes tapasztalatokra, s azok is óhatatlanul átértelmeződnek a mediatizált nyilvánosság terében. A média legfontosabb társadalomalakító funkciói: a tény- és ismeretközlés, részvétel a szocializációban és a szórakoztatás. A média közvetítette üzenetek átívelnek teret, időt, népeket és kultúrákat: a média az egységesülő világ legfőbb hatóereje, egyszerre a globalizáció gerjesztője és haszonélvezője (médiaimperializmus). A média nyelve, tartalma, megjelenése korunk szimbólumának is tekinthető. A médiaszöveg a tömegkommunikációs folyamatba (gyártás, terjesztés, befogadás) bekerülő valamennyi produktum összefoglaló elnevezése (az időjárás-jelentéstől a százrészes szappanoperáig valamennyi, a médiában megjelenő közlemény, úgy a szerzői művek, mint a tájékoztatás vagy szórakoztatás céljával közölt műsorok). Az audiovizuális produktumokon kívül ide tartoznak például a fotók, az újságcikkek vagy a rádióműsorok is. A médiaszövegek a tömegkommunikáció természete miatt jelentősen különböznek a közvetlen kommunikáció közleményeitől. A tömegkommunikációban az információáramlás rendszerint egyirányú, azaz a médiaszöveg befogadója a feladó (a filmkészítő, a műsorszerkesztő vagy a reklámszakember stb.) számára ismeretlen. Ebből következően a szövegek gyártói gyakran általános konstaik-ciók vagy sztereotípiák segítségével dolgoznak, és nem, illetve csak közvetve kapnak választ a címzettől: ha léteznek is visszacsatolásra (feedback) alkalmas, úgynevezett szekunder szövegek (olvasói levél, betelefonálás, e-mail stb), ezek eltérnek a személyes interakció formáitól. A médiaszövegek (a közvetlen kommunikációval ellentétben) mindig hozzáférhetők