Informatika 2. [antikvár]

Az 1. Bevezető füzetben áttekintettük: mire jók ezek a gépi információfeldolgozó eszközök, s felvázoltuk, milyen elvi struktúra szerint kell összeállítani egy számítógépet. Most sorra vesszük az elemeket az információfeldolgozás felhasználói igénysorrendjét követve: a bemeneti eszközöket, a kimenet lehetséges formáit, majd a feldolgozás menetét a központi egységben. Beszélünk a tartós tárolás eszközeiről, amelyek lehetővé tették az adatfeldolgozás, az ipari alkalmazás kialakulását,s a nagyszámú gép- MEMÓRIA eladással újabb és újabb lökést adtak a számítógép-iparnak, kialakították az adatkezelés elméleti és gyakorlati módszereit, majd lehetőséget adtak a mai, akár a munkaasztalon PROCESSZOR visszakereshető és hasznosítható adatbázisok kialakítására. Végül elemezzük a számítástechnikai hardverfejlődés jövőjét meghatározó teleinformatikai eszközöket, a telekommunikáció és az informatika házasságából született telematika jelentőségét. Nem törekszünk a műszaki ismeretek mindenáron való sulykolására: célunk csupán annyi, hogy az egyes fontosabb rendszerelemek jelentőségével, helyével-szerepével a tervező csapatban szükségszerűen résztvevő közgazdász megismerkedhessen, a terminológia ismeretében pedig kommunikálni tudjon más szakterületek (általános és számítástechnikai mérnökök, beruházók, kereskedők) képviselőivel. Az eszközök jórészének igazi megismerését az jelenti, ha kézbefogjuk, megtapogatjuk, üzemeltetjük őket. Ez egyes esetekben elérhető: minden hallgató dolgozik a gyakorlatokon mikrogépekkel, használja a nyomtatót, az egeret, felsőbb évfolyamokon a nagygépes hálózati szolgáltatásokat. Más esetekben nem marad más, mint a Feladatok fejezet ajánlásai: menjünk el hivatalokba, vállalati központokba, bankokba, üzemekbe, kiállításokra: kérdezzünk, próbáljunk ki mindent, hiszen ami ma kiállítási kuriózum, az holnap kötelező vállalati feladat lehet.