Ér [antikvár]

"Neurotikusoknak botrány, perverzeknek nevetség." "Kárpapátok. Édesanyám rózsafája, én vótam a legszebb ága, bár sohase nyílott vóna, maradtam vóna bimbóba, bazmeg. Édesanyám sok szép szava, kit fogadtam, kit nem soha, megfogadnám, de már késő, mer az idegen az első, bazmeg. Haddelha, bazmeg. Ésa kislány, kit szerettél, kinn nyugszik a temetőbe régen, bazmeg. Babám, bazmeg. Kisababáim, három árva, adok nektek, sszátok meg, adok nektek három vesszőt, verjétek meg a temetőt. Isten, bazmeg a magyart, kit részeg hányának tengerén régen tép a balsors, de most tényleg, bazmeg. Európa védőbástyája, bazmeg? Trianon, bazmeg. Meg mindig mindenről lekésünk, bazmeg, és mér? És főleg kik miatt, bazmeg? Küzdünk, bazmeg, maroknyi székely prolik, mint a szikla, és lófasz, pedig bőven megszívtuk már a múltat s jövendőt, bazmeg, te most velünk vagy ellenünk? Ká anyádba, bazmeg, abba, tartsad benne jól. Plusz ez a karácsonyi őrület, bazmeg!"