Zrínyi és Erdély [antikvár]

A költő Zrínyi Miklós Erdéllyel való politikai kapcsolataihoz kötődő publicisztikai propagandairodalom vizsgálata hozzájárulhat számos, a romantika kora óta meggyökeresedett történeti mítosz és hiedelem átértékeléséhez és újraértelmezéséhez. Furcsa, hogy Zrínyinek a 17. század folyamán kizárólag politikai kapcsolatai voltak Erdéllyel: még a legfontosabb korabeli erdélyi írók kötetei is hiányoztak könyvtárából, és Erdélyben is csak a legszűkebb politikai elit (II. Rákóczi György, Kornis Gáspár, Kemény János, Teleki Mihály, Bethlen Miklós) követte figyelemmel a horvát bán politikai és irodalmi tevékenységét. Ennek ellenére Zrínyi műveinek erdélyi recepciótörténete rávilágít arra, hogy a főúri udvarok mellett a köznemesi és értelmiség literátus réteg (Vitnyédy István, Bónus Ferenc, Ebeni István, Bocskai István, Szepesi Pál, Pápai Páriz Ferenc, Klobusiczky András, J. H. Bisterfeld, J. A. Comenius) köreiben találtak kedvező fogadtatásra Zrínyi eszméi, amelyek céljaik elérése érdekében előszeretettel hivatkoztak Zrínyi szövegeire, és nemegyszer át is írták azokat (pl. Siralmas Pansz, Nádori emlékirat, Elmélkedés). Főleg Comenius hatásának köszönhetően egy olyan személyiség eszméjét propagálták, aki széles körű közép-európai konföderációra támaszkodva képes lenne megtörni a Habsburgok hatalmát. A könyv arra keresi a választ, hogy ezek a döntéshozói-politikai szint alatt megfogalmazódott ötletek miként éltették tovább Erdélyben azt a Zrínyi-hagyományt, mely a 18. század végén kap majd újabb erőre.