Ismerkedés az SSADM-mel [antikvár]

„A férfi a sarkon cigarettára gyújtott. A gyufa lángja egy pillanatra megvilágította szigorú arcát. Ettől a furcsa alaktól eltekintve senki sem volt már a sötét utcán. Ez a férfi azonban ott volt és várt. Több hónapi türelmes szervező munkája végre ma éjjel talán meghozza gyümölcsét. Ha nehezen szerzett adatai pontosak, pár percen belül ezen a sarkon megáll egy autó és valaki kiszáll belőle. Egy nagyon fontos valaki, akinek táskájában végre ott lesz az annyira áhított információ. A férfi könyökével megérintette a fegyverét, magában elmosolyodott és eldobta cigarettáját. És az elhagyatott kis utca sarkán befordult egy sötét autó..." ...így kezdődhetne ez a könyv, ha az érdekelne minket, hogy mi is az a nagyon titkos és nagyon fontos dokumentum, amit a rejtélyes férfi éppen megszerezni készül. De ez a könyv nem kémtörténet, hanem számítástechnikai szakkönyv, és ebből következően most csak maga az információ a fontos. A számítástechnikában az információ mellett mindig ott a feldolgozására létrehozott információs rendszer is. Ezek az információs rendszerek napjainkra észrevétlenül részévé váltak a minket körülvevő világnak. A számítástechnikával foglalkozók hajlamosak abba a hibába esni, hogy az információs rendszerekről beszélve mindjárt hatalmas számítógép-hálózatokra gondolnak, szinte végtelen képességű központi szuperszámítógépekkel, sok száz kapcsolódó munkaállomással és sok milliós évi költségvetéssel. Meg sem fordul a fejükben, hogy a zsebszámológép, a könyvtár, a sarki videokölcsönző vagy az utazási iroda is tulajdonképpen információs rendszernek tekinthetőek. Persze ezeknek a rendszereknek más a fizikai felépítése (hardver). A mágneslemezeket gyakran bizony iratszekrények helyettesítik, az adatfeldolgozás lépéseit pedig leginkább a „Gizike" vagy „Katika" típusú emberi munkaerő végzi. Azonban a hardver és a méretek közötti különbségek ellenére az információs rendszereknek vannak közös vonásaik. Ezek közül talán a legfontosabb az, hogy a rendszert felhasználók akcióira a rendszer valamilyen tevékenységgel válaszol, és jó esetben ezzel meg is oldja a felhasználó által rábízott feladatot. Igen, de vajon mit nevezhetünk jó esetnek? A legtöbben erre azt válaszolnák, hogy „hát, izé szóval amikor a rendszer...hm...jól működik". Pontosabban fogalmazva: az történik, amit várunk. Azonban a való világban nem egészen ilyen jó a helyzet. Bárki hosszasan mesélhetne olyan történeteket, amelyek hibásan működő információs rendszerekről szólnak.