Könyvtári protokoll [antikvár]

Amikor sorozatunkban közreadtuk a magyar könyvtárosság újonnan megszületett etikai kódexét, megállapítottuk, hogy egy magára valamit adó szakmának meg kell tudni fogalmaznia és széles körben ismertté tennie azokat a téziseket, amelyek a szakmához tartozás, a szakmában való működés alapvető és méltó magatartási normáit tartalmazzák. Ez megtörtént, és nyugtázhatjuk, hogy szakmai identitásunk megerősítése érdekében feltehetően nagyot léptünk előre. Szakmai presztízsünk emelkedése egyúttal nagyobb felelősséget is hoz magával mindennapi könyvtári életünkbe. Szakmai munkánk minősége fokozottabban kerül előtérbe különösen azokon a pontokon és helyzetekben, amelyek munkánk hatékonyságával függnek össze. Az elmúlt évtizedben igen sokat változott a szakma, átrendeződtek technikáink, kompetenciáink, elsődleges feladatunk tehát önmagunk folyamatos továbbképzése és érzékenységünk megőrzése. „Az emberi erőforrásokkal való gazdálkodás is részét képezi a menedzselési folyamatnak, önmagunk menedzselése a kapcsolatépítés olyan aktív módja, ami önmagunk elfogadását, méltó megmutatásátjelenti. Jobban meg kell tudni fogalmaznunk, mit és hogyan tudunk nyújtani a környezetnek, a közéletnek, a közösségnek, melynek mi magunk is részesei vagyunk. Be kell látnunk, hogy a társadalom nagy része nem tudja, mit várhat tőlünk, miben lehetünk a segítségére. A kapcsolatépítés új és hatékonyabb formáival kell tehát kísérleteznünk. Az attitűd, ahogyan embertársainkhoz fordulunk, ahogyan megszólítunk egy közösséget, ahogyan megfogalmazzuk önmagunkat és intézményünk megjelenését - mind fontos és meghatározó tényező a kommunikációs folyamatban, a kapcsolatok építésében" -vélekedett Bobokné Belányi Beáta a kéziratot megjelentetésre ajánló véleményében. Az elvont, „ünnepi" normarendszer mellett - amit az etikai kódex tartalmaz - meg kell fogalmaznunk ennek „hétköznapi", mindennapi gyakorlatát is. Ezért született meg ez a hiánypótló kötet, amely a könyvtárosok eddig íratlan viselkedési szabályait kísérli meg rendszerbe foglalni, írottá tenni. Ilyenfajta protokoll elfogadása egyelőre még nem túl sok szakmára jellemző, a szakirodalomban jobbára a diplomáciai vagy az üzleti világban nélkülözhetetlen szabályrendszerek, illemtanok összegyűjtésével találkozhatunk. Vállalkozásunk bizonyos értelemben tehát úttörő jellegűnek tekinthető. A kötetben elsőként olvasható munka, Fodor Péter tanulmánya, alapvetően oktatói alapossággal összeállított ismeretanyag, amelyet a leendő könyvtárosoknak, ha ezen a pályán sikeresen akarnak működni, el kell sajátítaniuk. Nézőpontjában tetten érhető ugyanakkor a legnagyobb közkönyvtár főigazgatójaként megnyilvánuló munkáltatói attitűd is, amellyel sorra veszi azokat a területeket, amelyeken egyébként bármely vezető elvárha- 3