Közösségi lélekvédelem [antikvár]

Bevezetés Hazánkban a demokráciának rendkívül nagy ára van. A felgyülemlett társadalmi problémák, a szegénység, a nyomor, a munka- és talajvesztettség, a családok széthullása, a bűn és a züllés szinte beláthatatlan következményekkel járnak. Szemet hunyni és elzárkózni már nem lehet, hiszen a fejlett szociálpolitika és a szakszenj szociális munka ugyanúgy feltétele az Európá-hoz való csatlakozásnák, mint a gazdasági növekedés vagy a parlamenti demokrácia. Az államnak és a civili társadalomnak is tennie kell azért, hogy társadalmunkat ne feszítsék szét fokozodó gondjai. A bajokat növekvő érzékenységgel és felelősséggel kell kezelni. Ezeket az elszaporodó szociális és karitatív intézmények igyekeznek fölvállalni. Működésük - bár ma már részben törvényileg is szabályozott - még sok kívánnivalót hagy maga után és kiegészítésre szoml. Sokan nem értik meg, hogy létüket csak az igazolhatja, ha klienseik érdekeit szolgálják, értük működnek és nem fordítva. Az egyre bővülő és javuló állami-, önkormányzati ellátások és szolgáltatások mellett is szükség van mindenkire, egyénre és közösségre egyaránt, aki a bajokat orvosolni akarja és tudja. Az állam ma már nem akar mindent egyedül fölvállalni, kéri és várja a civiltársadaiom sokirányú segítségét és támogatását. Azokét, akik akár laikus módon is, de felismerik környezetük szükségleteit és tesznek azért, hogy csoportot, közösséget szervezzenek önmaguk megsegítésére. Ehhez mindenkire szükség van, hiszen jó lenne pótolni a hiányzó közösségeket, védeni pusztuló testi-lelki egészségünket, segíteni levezetni a feszültségeket, hogy képesek legyünk létrehozni a félelem nélküli demokráciát. Szakszenj tudással és felkészüléssel rendelkező, képzett szociális szakember hazánkban még kevés, de ott van mögöttük a pedagógusok, népmüvelök, közösségszervezők, mentálhigiénés szakemberek, családsegítők és egyéb segítő szakmájúak széles tábora. Ök is, higy eredményesebben segíthessenek szeretnénk minél több ismerethez és tudáshoz jutni. Számukra és a szociális munkás hallgatók számára kíván gyakorlati segédeszközt nyújtani ez a szöveggyűjtemény a Közösségi mentálhigiéné tantárgy keretében való felhasználásra. A benne szereplő tanulmányok - a teljesség igénye nélkül - merítenek a téma azon hazai és nemzetközi szakirodalmából, melyek egyáltalán nem, vagy nehezen hozzáférhetőek. Témái - a tantárgy jellegből eredően - elsősorban a közösségekkel való szakszem munka irodalmát ölelik föl, de találunk benne a megelőzéssel, családdal, neveléssel, csoportokkal való munkára is példákat. Széles repertoárját adja az ezeket megközelítő módszerek, speciális problémák kérdésének is.