Matematika 8. [antikvár]

Bevezetés A tankönyv által képviselt tanítási program az írásakor már körvonalazódó Nemzeti alaptantervre épül, annak egy lehetséges didaktikai kifejtése, kiteljesítése. Viszont az alaptanterv célkitűzései nagyon sokféleképpen, az általunk kidolgozottól akár a tananyag tartalmában is eltérő programokkal valósíthatók meg. Ezért az e programban leírtak csupán módszertani segédlet igényével megfogalmazott javaslatoknak tekinthetők. A tankönyv és a program szerkesztésekor egyaránt figyelembe vettük, hogy a középiskolába készülő tanulók számára nagyon sok iskolában emelt szintű képzést biztosítanak, vagyis külön csoportban tanítják a matematikát a jobbaknak, illetve a nehezebben tanulóknak. Erre a csoportbontásra egyrészt azért van szükség, hogy a középiskolába készülő tanulóink hasonló színvonalú képzést kapjanak, mint a párhuzamos középiskolai osztályokba járó tanulók, másrészt hogy a matematikából kevésbé tehetséges tanulóinknak is megtaníthassuk legalább a Nemzeti alaptantervben előírt minimumot. (A csoportbontás néhány módszertani kérdésével a 7. osztályos program foglalkozik.) A tankönyv első hét fejezetét úgy szerkesztettük meg, hogy az alap- és az emelt szintű képzés igényeit egyaránt elégítse ki. Ezért ebben a részben lehetnek olyan anyagrészek, mintapéldák és feladatok, amelyeket vagy csak az egyik, vagy csak a másik csoportban célszerű feldolgoztatnunk. Ennek az az oka, hogy az „alapszint", illetve az „emelt szint" tananyaga nem értelmezhető egyértelműen és mereven. A szaktanár joga és feladata a tananyag végső megválasztása. Végső soron ő dönti el, hogy mit tanít és milyen mélységben. Ebben a döntésében elsősorban a csoport adottságait, a Nemzeti alaptantervet és helyi tanterv előírásait kell figyelembe vennie. így már a különböző alapszinten tanuló osztályokban sem lesz ugyanaz a tananyag. Gyengébb csoportban akár a tankönyvi anyag 20-30%-át is el kell hagynunk, míg jobb képességű csoportban megközelíthetjük az emelt szintet. (A szelektálással, a bővítéssel, illetve az átrendezéssel kapcsolatos javaslatainkat a tananyag feldolgozásának tárgyalásakor fogalmazzuk meg.) Az emelt szintű változat a nyolcadik fejezetben tér el az alapszintűtől. Ez a fejezet tartalmazza azokat az anyagrészeket, amelyeket alapszinten már nem célszerű az egész csoportban feldolgoznunk. (Természetesen a jobb képességű tanulók alapszinten is foglalkozhatnak ezekkel az anyagrészekkel, feladatokkal.) A jó képességű tanulóinkat szoktassuk hozzá a középiskola intenzívebb munkájához, keményebb követelményeihez. A Matematika 7-8. feladatgyűjteménnyel ezt a munkát (lényegében az emelt szintű képzést) kívánták segíteni a szerzők. A korábbi kézikönyveinktől eltérően nem foglalkozunk önálló fejezetben a követelmények értelmezésével. A tananyag feldolgozását taglaló fejezeteink tekintik át a követelményeket (esetenként a fejlett országok gyakorlatát, illetve oktatási hagyományainkat) is. Ezeket a yavas/ato/caf vessük össze oktatási és nevelési célkitűzéseinkkel, nem utolsó sorban a tanulók továbbtanulási szándékával és a középiskolák elvárásaival. Mindezeket figyelembe véve dolgozhatjuk ki saját követelményrendszerünket. A tankönyv első hét fejezetének megszerkesztése során az „átlagos osztály" jellegzetességeit vettük figyelembe. Például a kombinatorika azért került a könyv végére, mert ha az osztály adottságai vagy időhiány miatt nem jutunk el az alapos feldolgozásához,