Neveléstan [antikvár]

Előszó Neveléstan jegyzetünk előző kiadása óta eltelt rövid idő is elégnek bizonyult ahhoz, hogy a szerzőkben kritikai gondolatok ébredjenek. Olyanok, amelyek munkánk jobbítása érdekében nem alapvető, hanem apróbb változtatásokra, hiánypótlásra, bővítésre ösztönöztek minket. Jelen kötetünk is az elmúlt esztendők előadásainak anyagából állt össze. A szerkesztés során továbbra is érvényesült a „docendo discimus" /tanítva tanulunk/ elve a jó szemináriumi együttműködés miatt. Emiatt hálás köszönetünket fejezzük ki az arra érdemes csoportoknak. Az anyag jellegénél fogva továbbra sem törekszik, nem is törekedhet teljességre /fő szempont továbbra is a tömör, jól tanulható, nem nagy terjedelmű szakmunka létrehozása/, azonban tankönyvünkből természetesen ezúttal sem hiányoznak azok a fontos neveléstani problémák, melyek beható tanulmányozása során a leendő tanárok szembesülnek e pedagógiai résztudomány sokszínűségével. Bár a jegyzetírás során a szerzők folyamatos bírálatot gyakoroltak, felkért lektorunk pedig segítőkészen és a jobbítás szándékától vezérelve tette meg észrevételeit, a mű igazi bírálóinak mégis hallgatóinkat tekintjük. 5