Neveléstörténelem [antikvár]

ELŐSZÓ. A tanítóképzőintézetek V. évfolyama számára való neveléstörténelmünk megírásában a tanterv és utasítás szelleme vezetett bennünket. Könyvünk megírásához szükséges anyagot elsősorban eredeti művekből és azok fordításaiból merítettük^ másodsorban hazai és külföldi neveléstörténeti munkákból. Arról nem tudunk számot adni, hogy mit honnan. vettünk. A magyar irodalomból legtöbbet Fináczy Ernő klasszikus neveléstörténeti munkáiból és egyetemi előadásaiból merítettünk. Kívánatosnak tartjuk, hogy a növendékek a tanítással párhuzamosan szemelvényeket olvassanak Fináczy Ernő neveléstörténeti munkáiból. Könyvünkkel arra is törekedtünk, hogy ezt az olvasási vágyat felkeltsük. Ez magyarázza meg azt, hogy sok pontban Fináczy Ernőt követtük. A neveléstörténelem nem lehet adatok, számok, nevek stb. gyűjteménye. Azért kerültük a rendszeres életrajzokat is. Az életrajzokból csakis azokat az adatokat vettük fel, amelyek az illető elmélkedő pedagógiájával kapcsolatosak. Rendszeresebb életrajzra csakis ott tértünk ki, ahol a pedagógust csakis működéséből ismerhetjük meg teljesen (pl. Pestalozzi). Az életrajzi adatokban a magyar neveléstörténet szempontjait is figyelembe vettük. így Comenius életéből leginkább a sárospataki tartózkodását jellemeztük. Rousseau életrajzának tárgyalása nemcsak felesleges, hanem káros is. Könyvünk a nevelői gondolatot, a keresztény jelleget és a magyar jellemvonásokat törekedett különösebben kidomborítani. A neveléstörténelem a tanítóképzőintézetben nem önálló pedagógiai tanulmány, hanem a tanítóképzőintézet egész pedagógiájával szerves kapcsolatban van. Könyvünk mind az anyag kiszemelésében, mind a tárgyalása módjában a tanítóképzés célját tartotta szem előtt. A neveléstörténetem tanítványunkat mint nevelőt any-nyiban támogathatja, hogy egyrészt a nevelés fejlődésének bemutatása által tudatossá teszi benne a jelen kialakulását, másrészt 1*