Neveléstörténet [antikvár]

A neveléstörténet a pedagógia egyik segédtudománya. Feladata, hogy a dialektikus és történelmi materializmus filozófiai tételeit felhasználva történeti fejlődésében vizsgálja a nevelés és oktatás gyakorlatának és elméletének alakulását. Az emberiség gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésével összefüggésben vizsgálja a különböző korok és különböző társadalmi osztályok nevelésének, oktatásának, képzésének célját, tartalmát és módszereit, valamint intézményeit, továbbá neveléspolitikai törekvéseit. A megvalósult pedagógiai gyakorlatot és a pedagógiai gondolkodók elméleti megállapításait elemzi a maguk fejlődésében és összefüggéseiben, és ezek alapján igyekszik felfedni a nevelés történetének törvényszerűségeit. Ezeknek a törvényeknek ismeretében egyrészt jobban megértjük és tudatosabban látjuk a jelenleg megoldásra váró feladatok előzményeit, másrészt módunk nyílik arra, hogy a múlt értékes gondolatait, törekvéseit - a mai szükségleteknek megfelelő átalakítással - felhasználhassuk. Ugyanakkor segítséget nyújt a neveléstörténet ahhoz is, hogy az elavult nézetekkel, a túlhaladott gyakorlattal tudatosabban szállhassunk szembe. Segít továbbá a fejlődés várható mozgásirányának megállapításában, így abban, hogy a lehetőségek közül a legjobbat válasszuk. A neveléstörténet végül megismertet a pedagógia gyakorlatának és elméletének kiváló képviselőivel, életükkel és törekvéseikkel is...