Neveléstörténet [antikvár]

Részlet a könyvből: Az EGYETEMES NEVELÉS TÖRTÉNETE BEVEZETÉS Sajnos, még mindig kísértenek olyan nézetek, melyek szerint felesleges dolog a történelmi múlttal foglalkozni, mivel a múlt ismerete nem visz közelebb a jelen problémáinak megértéséhez és megoldásához. Ez a nézet kiterjed néha az egyes szakterületekre is. A mi esetünkben a neveléstörténeti kutatások és tanulmányok lebecsülésében jelenik meg. Tisztán kell látnunk, hogy a társadalmi tapasztalatok széles körben rácáfolnak ezekre a prakticista, végül is a műveltséget lebecsülő, a nehézségek elől megfutamodó álláspontokra. Valójában alig akad olyan kiemelkedő pedagógus, legyen az gyakorlati és elméleti szakember, aki nem bírt széleskörű és mély neveléstörténeti műveltséggel. A pedagógiai élet nagyjai vagy megsejtették vagy világosan tudatéban voltak annak, hogy a társadalmi folyamatok folytonosságot (kontinuitást) hordoznak. A társadalmi részfolyamatok közti egyenlőtlen fejlődés, egyes területek stagnálásának, illetve visszaesésének tényei nem a fejlődés kontinuitásának elvét tagadják meg, hanem a folytonosság és a megszakítottság (diszkontinuitás) dialektikus egységéről tanúskodnak.